A miértre nem tudok válaszolni. Ezzel kapcsolatban csak találgatni tudok max. A nagyok egyértelműen "mellém álltak" ha szabad ilyet mondanom és engem védtek minden olyan helyzetben, amikor vki felől támadást éreztek. Az apjuk és a nagyapjuk pedig minden láthatáson arról beszélgettek, hogy én tettem tönkre a családot a költözéssel, mekkora szemét vagyok,  mert elhoztam a gyerkeket az apjuktól, a gyerekeket is tönkreteszem, visszafejlődnek stb... És ezt a gyerekek előtt mindig. Vagy amikor féltek a kocsiban (hegyi úton gyorsan ment)  és sírtak, nem érdekelte, azt mondta nem szóljanak bele.  Ha kértek/mondtak valamit  a kicsivel kapcsolatosan, rájuk szólt, hogy itt úgy lesz minden, ahogy ő akarja, nem vagyok ott és nem érdekli, nálam hogy csinálják. Akkor a kicsi 2 éves körül volt és sokat sírt amikor az apja elvitte láthatásra egész hétvégére.  Ezzel indult. 

Ahogy a gyerekek visszaszóltak, ellenálltak, egyre több megtorlás kezdődőtt. Büntetésből bezárás, amikor nála voltak, nem engedte őket találkozni a barátaikkal, nem kaptak enni (pl kicsiket elvitte étterembe, lányokat otthon hagyta, kaja nélkül), beígért mozit, majd büntetésből nem vitte őket, telefont elvette tőlük, tankönyvet elvette és csak akkor adta vissza, amikor hazahozta őket = nem lett kész a lecke, másnap beírás (mindegyik iskolás jeles tanuló volt év végén leliismeretesek, szóval ez nagyon rosszul érintette őket) , a legnagyobbat egyfolytában leszólta, ezt előttem is, amikor jött értük... Gyakorlatilag a láthatásokon (a téli szünet egy hetében is) elvitte őket a közös házba és ha lejárt az ideje, hazahozta.  Lehetne folytatni, de minek. A legtöbb, amit elért, a még nagyobb ellenállás. Fél évig nem voltak hajlandóak elmenni vele. Most rábeszéltem  őket, mert az apjuk és jó lenne, ha újra "egymásra találnának". Már nem tudom, jól tettem-e. Amiket azóta mondtak... 

Ehhez kellene az apjuk is, hogy partner legyen.

És akkor amiről nem is tudnek a gyerekek. Segítséget kértem tőle délutáni program megszervezésésben, heti 1 du. Azt mondta, adjam át neki a gyerek nevelésést, akkor majd megoldja, hogy eljusson oda a gyerek, ha ő jónak tartja. Különben oldjam meg. Amikor kértem, hogy segtísen mert az egyik nagyon lázas és nem szeretném így magammal cipelni, azt mondta, oldjam meg. Kértem tőle segítséget a nyári táborokhoz (a gyerektartás amit kapunk, nem elég a lakbér+rezsire), azt mondta, oldjam meg. Ugyanezt a választ kaptam, amikor a gyerek egészségügyi kiadásai hirtelen havi sok ezerrel megugrottak. Ezeket írásban kértem és kaptam meg az elutasítást.

Közben a bíróságon kérte mind a 4 gyerek nála történő elhelyezésést. A gyámügyön minden héten feljelent, amiért nem adtam át a gyerekeket (érdekes, a kicsiket igen, de a legkisebbet mindig, csak a nagyobbak nem mentek vele és nem kényszerítettem őket) . Kíváncsi leszek, ha előírják a pótlást, akkor mit fog csinálni, ha tényleg minden héten el kell vinnie  a gyerekeket. 

A gyámügy kirendelte a pszich.  Akinek a díját nem volt hajlandó megelőlegezni, mert szte nem szükséges. Én megtettem, mert fontosnak találtam. Akkor is kérte, hogy annyira egyértelmű a helyzet (én nem adom át a nagyokat), hogy nem egyezik bele a vizsgálatba, enélkül döntsenek. Végül kénytelen volt beleegyezni, mert ha nem teszi, a gyhivatal lezárta volna az ügyet.