jónapokat a most és évekkel későbbi olvasóknak

 

van itt aki szintén retteg a közlekedési eszközökön, utcán?

 

Első repülőn félek a legjobban, soha többet nem ülök fel, az életem ne egy motorműködésen múljon.

Második: telekocsi: 13 órát végigrettegtem, csak a városokban nyugodtam meg valamennyire. A sofőr annyit leste a telefont amennyit az utat, írkált evett műszerfalat takarított, 140 nél szakadó esőben.

harmadik: vonat. Nagy tömege miatt már nem félek hogy 100 ról 2-3 km re lassulok hirtelen, de a sínek csattogása azt érezteti hogy nem teljesen urai a tervezők a helyzetnek, kopás stb. Gondolom egy baleset után derül fény sok hibára, amit már könnyű javítani.. a vonaton félek hogy felborul és csúszni fog engem meg lepaszíroz az alattunk haladó talaj az ablakon keresztul. 

Negyedik: belváros. A házakat figyelem a kilazult meredező téglákat a járdák felett, előttem van ilyenkor a fejemben egy grafikon, idő múlásával, anyagok fáradásával lazulásával stb, ilyenkor ha látok ilyen házakat, lefotózom, és azon gondolkodom, mennyire a véletlenen múlik egy ember élete.

 

kiragadtam pár dolgot, nem attól félek hogy utazni kell ezeken, hanem attól amikor felgyorsul egy pont felé, ahol már csak a szerencse kérdése hogy nem hibásodik meg valami, esetleg az apróbb hibák nagy gondot okoznak. Azt meg biztosra veszem hogy embereken itt sok nem múlik. Próbálok a véletlenek elől menekülni. A balesetek nagy része két véletlen találkozása Szerintem, pl lenéz a telefonjára, azt gondolja van 2 másodperce, és egy másik közlekedő az első másodperc elején satufékez valamiért előtte.