.

             Sirató

.

                                                      Nagy László emlékének

.

.

                   1

.

Hűvös fényű kaszával

láthatatlan suhintás,

érzem, megcsap szelével:

időnk hidegre fordult.

Gyorsan fogyó kalászok,

egymásra ráborulunk.

Hagyod, hogy szertehordja

hajadnak színezüstjét

a tolvaj, kapkodó szél?

Hagyod csontig lerágni

felejthetetlen arcod?

Szóm rajtad nem segíthet.

Szód rajtam nem segíthet.

.

.

                   2

.

Sosem látott mezőkön

fekszel zöld fűbilincsben,

arcodon állatoknak

langyos leheletével.

A csöndet nem törik meg

melledből messze hangzó,

piros harangütések.

Csak bordáid törékeny

üvegcimbalma pendül

játékos szélfúvásban.

Csak a sárgás halánték

behorpadt völgye mélyén

üt ki lopva a sziksó.

.

.

                  3

.

Amit te cselekedtél,

sosem teheti azt más.

Amit egyszer te mondtál,

sosem mondhatja azt más.

Zenére fölfigyeltél,

sosem hallhatja azt más.

Itthagyott lábnyomodba

más sohasem taposhat.

Edényed összetörted,

más nem ihat belőle.

Amit te elfeledtél,

nem juthat más eszébe.

Mert voltál, aki voltál.

.

/Kálnoky László, 1978/

.

.

.

Nagy László számos versét megzenésítették:

pl.: az ismertebbek közül - Sebővel: https://www.youtube.com/watch?v=sMMpE1yJrX8  vagy a https://www.youtube.com/watch?v=4Hc8ya02dzw

Kocsár Miklóstól: https://www.youtube.com/watch?v=uhyJHiv7oqQ a Hét női karból; A jövő vacogása (u.onnan); Tűzciterák stb.

 

Utóbbiak egy régebbi fórumbeírásból... N.L. további versei és műfordításai számolatlanul kerültek még be e témába, kezdve éppen aznindító beírással, Bartókról.

.