Azt hiszem, túlságosan leegyszerűsíted a dolgokat. Lehetséges, hogy amit írsz, a beilleszkedési stb. problémák is közrejátszanak, de egyáltalán nem valószínű, hogy ez volna az egyetlen ok. Inkább csak katalizáló hatásnak hiszem. Magyarul, aki eleve homoszexuális, vagy csak erős késztetést érez erre, az hamarabb vagy inkább vállalja tudatosan a sorsát.

Az egyik legújabb kutatási eredmény szerint a terhesség idején az anya szervezetének tápanyag- vagy hormonháztartása nagymértékben befolyásolja a gyermek későbbi szexuális irányultságát. Ennek fényében az apa-fiú kapcsolat milyensége kevésbé láttszik perdöntőnek.

Az az állítás meg különösen nem értékelhető, hogy növekszik a homoszexuális férfiak száma vagy aránya. Egyszerűen arról van szó, hogy többen merik bevallani, illetve többe és hamarabb rájönnek, hogy ami velük történik, az egyáltalán nem egyedi dolog, hanem igenis ismert, létező valami. Feltehetően ugyanilyen tévhit, hogy a híres emberek között több az eltérő irányultságú, mint az átlagnál: egyszerűen csak inkább merik vállalni, és náluk, mivel szem előtt vannak, könnyebb észrevenni. Bár, némileg ellentmondva önmagamnak, ismerek olyan felfogást is, amely szerint a homoszexuálisok között sokkal több a művész, mert ezek az emberek eleve érzékenyebbek. Peersze, lehet, hogy ez az érzékenység nem ok, hanem éppen következmény.

Ha pedig valaki homoszexuális, de esetleg nem tud róla, vagy nem meri vállalni, feleslegesen kínozza mind önmagát, mind másokat, valószínűleg nem lesz igazán boldog. Extrém esetben, mint ahogy itt az elhangzó hozzászólások egy részéből egy jó pszichológus vagy szexológus azonnal diagnosztizálhatná, a fel nem ismert vagy be nem vallott homoszexualitást dühöngő agresszióba menekíti a szerencsétlen áldozat. Neki is jobb volna, ha élhetné háborítatlanul a maga normális életét ahelyett, amit most mások és esetleg önmaga normálisként ír elő számára.