Napi Mao, 1999.09.06.

Egy bölcsészprofesszor
a VIP-listáról
Széchenyi-ösztöndíjas (és) kamatspekuláns?

Ismét csak elcsodálkozhattak a budapesti ELTE bölcsészkarán, de talán más értelmiségi körökben is a múlt héten közkincscsé vált postabankos VIP-lista átböngészésekor, amikor a kedvezményezett betétesek mellé rendelt számsorban kollégájuk, Szvák Gyula neve mellett egy kilenc számjegyű összeget fedeztek fel.

A 140 millió forintot meghaladó pénzt az egyetem russzisztikai tanszékének és intézetének vezetője – információink szerint – 1993-ban helyezte el a bankban harmincszázalékos kamatra, ami az évben mintegy 40 milliós jövedelmet, kartársak közt szólva is igazán csinos öszszeget kellett hozzon a történészprofesszor konyhájára. De ehhez még hozzávehetnénk a szóban forgó listán szereplő bizonyos Győri László neve mellett lévő 25 millió forintos VIP-betétet is, a dolog mindenképpen családon belül marad, lévén az illető Szvák Gyula unokatestvére. A jelek szerint jól ment tehát a bolt akkoriban a lapunk olvasói előtt már nem egészen ismeretlen Szvák Gyuláék (zuglói) háza táján (képünkön), megcáfolva minden tévhitet a bölcsészettudományok terén dolgozók hagyományosan halovány anyagi megbecsüléséről. Az is igaz persze, hogy nem mindenki volt abban az időben Princz Gábor Postabank-elnök bizalmas barátja, üzleti partnere és lapkiadó társa, ámbár azt meg aligha hiheti bárki, hogy ama 140 millió forint forgótőke az Élet és Irodalom című hetilap kiadásának sikeréből származott, s az sem valószínű, hogy Szvák (Postabank által kiadott) műveinek sikere döntötte a pénzt a családi kasszába, mivel egyiket-másikat még mindig látni hűvös halmokban tornyosulni, a reménytelen könyvek diszkontboltjaiban.
Amennyiben tehát megfelel a valóságnak a Világgazdaság által közölt összeg – amit lapunk kérdésére Szvák Gyula kapásból cáfolt, és újabb sajtópert helyezett kilátásba –, az akár egyes pénzügyi vizsgálódásra hivatott hatóságok érdeklődésére is méltán számíthat. Szvák üzleti ügyeiről, az ELTE bölcsészkarának vezetői szintű visszásságairól korábban már több alkalommal is írtunk, az ismétlések elkerülése végett csupán arra a legutóbbi fejleményre emlékeztetünk, amely ezekben a napokban különösen aktuális: tudomásunk szerint szeptember 1-jétől folyósítják az állami költségvetésből a Széchenyi alkotói ösztöndíjat, havi hetvenezer forintot, amit több ezer pályázó közül szerencsésen elnyert Szvák Gyula is, az orosz történelem kutatásának támogatására. Bizonyára jó helyre kerül ezúttal is a köz pénze. Egy másik, korábban szintén lapunkban emlegetett ügyben is újabb fejlemény történt a nyár folyamán: Szvák Gyula első fokon elveszítette évek óta húzódó perét, amit valamikori könyvkiadó társa, Szántó György Tibor indított ellene névbitorlás és más jogsérelmek tárgyában.
Szvák pert veszített
a Maecenas-ügyben
A Fővárosi Bíróság dr. Fabricius László vezette tanácsa a hosszú ideje folyó, szakmai és közérdeklődés által kísért, úgynevezett Maecenas Könyvkiadó-perben nem jogerős részítéletet hozott. Az ítélet indoklása szerint Szvák Gyula és felesége, valamint részvénytársaságuk, a Pannonica Kulturális Holding Rt. jogellenesen eltért aláírt szerződésüktől, és gátolta a felperest, Szántó György Tibort a Maecenas Könyvkiadó nevének használatában. A felperes az alábbiakban foglalta össze a történetet:
– Banális történet a miénk – mondta el munkatársunknak. – Sajnos mindennapos dolog, hogy egykori barátok közé a pénz ver éket. Nem szabad naiv lélekkel megbízni a másikban, gentleman’s agreementeket kötni, mert könnyen kiderülhet, hogy a partner nem úriember, nem állja a szavát. Ez történt az én esetemben is. Szvák Gyula becsapott, kifosztott, megalázott, nyilvánosan meghazudtolt. Mivel a befolyásos lapok Szvák barátjának, Princz Gábornak az informális felügyelete alatt álltak, az újságírók mindig csak Szváknak adtak szót, velem még mutatkozni is alig mertek. A bíróságot azonban – bár ötletesen kísérletezett vele – Szvák végül nem tudta becsapni, csupán a tisztázást nehezíteni és az ítéletet késleltetni. Szvák például az évek óta folyó per során az idézésekre nem jelent meg, csak a rendőri elővezetés kilátásba helyezésére volt hajlandó eljönni a tárgyalásra, akkor is negyvenperces késéssel.
– Látszólag tyúkper ez, valójában azonban jogtörténeti esemény. Ez az első alkalom, hogy a fehérgalléros bűnözés világából egy befolyásos személyt, egy „médiasztárt”, aki a Népszabadságban rendszeresen jegyzetet ír, jogsértőnek nyilvánított a bíróság. És a pernek még messze nincs vége, Szvák Gyula ügyeiről alighanem hallunk még. Remélem, a precedens a sok-sok hozzám hasonló kárvallottat meggyőzi arról, hogy Magyarország mégiscsak jogállam, ahol igazunkat peres úton is bizonyíthatjuk. Sem az önbíráskodás, sem a gyáva meghunyászkodás nem szolgálja demokráciánk fejlődését, sem egyéni érdekeinket.
Szerkesztőségünk a pervesztes Szvák Gyula véleményét is megtudakolta. Szvák mindössze azt közölte, hogy Szántó „sértett ember”, akiből az elfogultság beszél. Közölte továbbá, hogy már két pert is indított a Napi Magyarország ellen. Szvák állításai közül az első igaz: egykori barátját valóban sértette Szvák eljárása, amellyel az rt.-elnök és professzor megpróbálta őt és családját koldusbotra, esetleg börtönbe juttatni. Ami pedig a lapunk elleni pereket illeti, Szvák valóban feljelentette munkatársunkat, Rozgics Máriát egy tavaly megjelent cikke miatt, tárgyalásra azonban ez idáig nem került sor.
Ami pedig a Szvák politikai jegyzeteinek rendszeresen helyet biztosító Népszabadságot illeti, a lap ügyfélszolgálati irodája még fizetett közleményként sem volt hajlandó ismertetni a Magyar Köztársaság bíróságának nyílt tárgyalásán született ítéletének idézetszerűen kiemelt lényegét: a Fővárosi Bíróság 3. P. 24.069/1997/19. sz. nem jogerős részítéletében megállapította, hogy a dr. Szvák Gyula I. r. és dr. Kálmán Zsuzsanna II. r. alperesek tulajdonában álló Pannonica Holding Rt. III. r. alperes megsértette a Maecenas Könyvek Bp. Kft. III. r. felperes névviseléshez fűződő jogait azzal, hogy 1995. július 13-tól 1998. február 26-ig előző cégnevében a MAECENAS megjelölést használta. A Fővárosi Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy I. és II. r. alperesek szerződésből folyó együttműködési kötelezettségüket megszegve jogellenesen jártak el, amikor nem teremtettek olyan helyzetet, hogy a III. r. felperes, a MAECENAS Könyvek Budapest cégnevet felvehesse.

Ludwig–Hanczár