Nem örökre hagytal el Magyarországot

Interjú Szemjon Mogiljeviccsel

Napi Magyarország, 1999. szeptember 7.

Mitől olyan félelmetes hely Magyarország, hogy pár hónappal ezelőtt el kel-lett menekülnie?
Új publikációs hullám kez-dődött ellenem, egyben ellen-őrizni kezdték az összes olyan céget, ahol valaha dolgoztam vagy együttműködtem. Kaptam olyan információt is elutazásom előtt néhány nappal, hogy az FBI nyomására a magyar ható-ságok gyanúsítottként kezdenek hozzám viszonyulni. Nem volt olyan információm, hogy le kell tartóztatniuk, de úgy gondol-tam, előfordulhatott volna.
Milyen jelek utaltak erre?
Nem véletlen, hogy az utóbbi időben szinte az összes magyar lap ellenem formálta a közvéleményt. Már a televíziós interjúmban is elmondtam, amikor megkérdezte a riporter, szerintem mivel fog ez végződni. Azt válaszoltam, hogy semmi jóra nem számíthatok, tudniillik ha nincs bűncselekmény, akkor majd kitalálnak egyet az amerikaiak. Valahogy igazolniuk kell cselekedeteiket, amivel már ötödik éve foglalkoznak. Úristen, mennyi pénzt költöttek el teljesen feleslegesen miattam! Mindenféle konferenciákat szerveztek, kiküldetésbe járkáltak emberek, lehallgatóberendezéseket helyeztek el. Mi pénzbe kerülhettek a fotók, a video-berendezések! Csak a jelentésekre több tízezer dollárnyi papírt elhasználtak. Legalább húsz darab, beutazásra lehetőséget nyújtó zöldkártyát adtak ki embereknek, csak mondjanak valami terhelőnek tűnő adatot. Mindezt pedig valamivel igazolniuk kell. Ha az egész rendszert ellenőrizné valaki, csupa hazugság derülne ki, de az amerikai beutazást jelentő zöldkártyát már nem lehet visszavenni. Gyorsan be kell hát bizonyítani, hogy jogosan jártak el. Így találták ki azt, hogy valakit bestiálisan meggyilkoltattam, a rituális temetőt, ahol állítólag minden héten eltemettek valakit, majd azt, hogy létezik ott egy kínzókamra is. Hogy hol van ez a temető, hol van az a kínzókamra, senkit nem érdekelt, és a magyar újságok ellenőrzés nélkül mindent átvettek.
Elutazását követően a Népszavában megjelent egy rövid nyilatkozata, mi-szerint vissza akar térni Magyarországra. Mikor várható, és mitől függ ez?
Nem tudom, honnan vették ezt, ugyanis soha nem beszéltem a Népszava egyetlen újságírójával sem személyesen, sem telefonon. Természetesen nem örökre hagytam el Magyarországot. Korábban szabadságra utaztam el onnan, most pedig e célból fogok oda menni.
Mostanában naponta ír önről a világsajtó.
Biztosan nagyon jól hangzik a nevem.
Összefüggésbe hozták például a Bank of New York nevű pénzintézettel, ahol az amerikai sajtó szerint tavaly októbertől idén márciusig több mint tízezer, 3500 gépelt oldalt
kitevő tranzakció keretében 4,2 f milliárd dollárt mostak át orosz érdekeltségű cégek, amely összeg a vizsgálatokat követően állítólag akár 15 milliárd dollárra is emelkedhet. Az ön neve az akció egyik főszereplője, a Benex- nevű cég kapcsán bukkant fel, amely üzleti kapcsolatban állt az ön érdekeltségébe tartozó YBM Magnex-szel.
Ha egy olyan "komoly" újság állítja ezt, mint a New York Times, akkor "elhiszem", hogy volt ennyi tranzakció, s hogy az összes dokumentáció éppen ennyi gépelt oldalt tesz ki. Valószínűleg azért kötik össze velem a Bank of New Yorkot, mert már nem elég népszerű, és a nevem felhasználásával próbálják újra azzá tenni. De félre a tréfát: rólam minden titkosszolgálat tudja, hogy 1994 óta semmi közöm az YBM-hez. 1998 közepe óta az YBM Magnex egy külső cég, az Ernst and Young auditor cég irányítása alatt áll. Így elképzelhető, hogy az Ernst and Young volt az, amelyik kliensei számára kihasználva ezt a lehetőséget némi pénzt szeretett volna átmosni. Hiszen ha egy olyan "tiszteletre méltó" lap, mint a New York Times azt írja, hogy az YBM Magnex ez alatt az idő alatt mosott pénzt, akkor ebből az következik, hogy az Ernst and Young volt a pénzmosó. A hivatalos cégadatokban ugyanis az én nevemet nem találhatták.
Arról is hírt adott a sajtó, hogy a Bank of New Yorknál fellelhető, bizonyítékként szolgáló dokumentumok köddéválási folyamata zajlik.
Naná, hát valamit mondani kell. Elég nehéz megtalálni azt, ami nincs, de ha már belementek, adhatok egy tanácsot, hogyan tudnának ebből a bonyolult helyzetből kikászálódni. Azt kellene mondaniuk, hogy Mogiljevics a nemzetközi hálózatán keresztül kinyújtotta csápjait, és belenyúlt a bank titkos archívumaiba. Most pedig újabb csápokat nyújt ki a Fort Nox, az amerikai központi bank aranytartalékát őrző hely felé. Egyben figyelmeztetem a Bank of New Yorkot, hogy vigyázzanak jobban a dokumentumaikra, hiszen ahogy Ilf és Petrov regényének hőse mondta: "az oroszok keze messzire elér".
A Benex és az ön nyomára nem az amerikai lap, hanem a brit hatóságok bukkantak, s ezzel támasztotta alá cikkét a New York Times.
Úgy látom, a brit hivatalos források ugyanolyan könnyedén hazudnak, mint a többiek. Durva példát említve: ha a kenyai hivatalos források megírnák, hogy Mogiljevics teherbe ejtett egy kiselefántot, akkor ez nem hiszem, hogy elegendő alap lehet arra, hogy tartásdíjat is fizessen. Mit jelent ugyanis az, hogy brit hivatalos források alátámasztották? Mivel támasztották alá? Valamilyen dokumentumot vagy brit hivatalos nyilatkozatot mellé tettek? A lap munkatársai telefonbeszélgetést folytattak a brit hatóságokkal és faxokat váltottak velük? Nem, a képlet sokkal egyszerűbb. Egy vagy több gazember, akik a különböző külföldi, így a brit titkosszolgálatnak vagy az FBI-nak dolgoznak, s akik egyszerűen elindították ezt a rágalomhadjáratot. Ma már ott tartanak, hogy az orosz kormányt és Oroszország elnökét is belekeverik mindebbe, mindezt valamilyen saját karrierbeli, előttem részben érthetetlen indíttatásokból, esetleg pénzért vagy egyszerűen azért ;teszik, mert olyan kedvük támadt, hogy megalázzák Oroszországot. Legalább egy olyan dokumentumot szeretnék már ;látni a sajtóban, amely alátámasztja, hogy nekem vagy az ,orosz kormányból bárkinek is köze lenne a pénzmosáshoz.
Vagyis a pénzmosói tevékenységbe belekeveredtek az orosz kormány vezető tisztviselői, beleértve Jelcin elnököt is. Az ön személye lejárathatja az egész orosz politikát. A vita annyira eldurvult, hogy megvonhatják például az IMF-hitelek folyósítását Oroszországtól.
Valószínűnek tartom, hogy az egész kampány emiatt született. Ugyan nem vagyok politikus - ezt a Moszkovszkij Komszomolec című lapnak el is mondtam. Igazából egy középszintű üzletembernek tekintem :magam, ám ebben a minőségemben is tudom: ha én valakinek nem akarok valamit odaadni, akkor erre valami ürügyet találok ki. Mondjuk, hogy nem köszönt vissza az utcán. Már sejtem is, hogy a velem kapcsolatos következő gyanúsítás arról szól majd, hogy a Mir űrállomást egyenesen úgy irányíthatom, hogy az a Bank of New Yorknál csapódjon be a Csendes-óceán helyett. Ily módon sikerül majd lerombolnom az épületet, s az összes titkos tranzakciónak a dokumentumai ott vesznek a romok alatt.
Szintén a brit hírszerzéstől származik, hogy a Bank of New Yorknál vezetett számlákról bizonyos összegek drogbárókhoz és bérgyilkosokhoz vándoroltak. Ez konkrét adatokat is jelenthet, nevezetesen azt, hogy ők látták ezeknek az embereknek a számlaszámait.
Én nem láttam a Bank of New York pénzügyi könyveit, hogy az ő számláikról hova, merre, milyen pénzek vándoroltak, de az angol titkosszolgálathoz semmiféle bizalmam nincs, hiszen ha velem kapcsolatban hazudnak, akkor másokkal kapcsolatban ugyanígy tehetnek.
Nyitott egyébként számlát a Bank of New Yorknál?
Nem, a Magyar Külkereskedelmi Bankban van számlám.
Kapcsolatban áll valamelyik amerikai bankkal?
Nem, mert nem bízom bennük. Azok pénzt mosnak. Már régen gyanítottam, de most, hogy olvastam az újságokat, meg is vagyok győződve arról, hogy az amerikai bankok pénzt mosnak.
Egy másik amerikai lap, a USA Today arról írt, hogy a valószínűleg a 15 milliárd dollárt is elérő, több bankon keresetül megvalósult pénzmosás az Oroszországnak nyújtott és magánzsebekbe vándorolt IMF-hitelekből származik.
Na ja, és gondolom, azt is valószínűsítik, hogy a többi pénz, ami nem innen származik, az eddig is emlegetett, az általam ellenőrzött prostitúcióból jön össze. Képzelje csak el, milyen jól kell dolgozniuk a lányoknak, hogy - mondjuk - egy pár milliárd dollárt összeszedjenek nekem. De ki is vagyok én, és hogyan állhatok kapcsolatban a valutaalappal? Kilenc évet éltem Magyarországon, amelyből hét évig az összes mozgásom, az összes telefonbeszélgetésem, az összes faxom a világ összes titkosszolgálatának élvezte figyelmét. Épp ez kerülte el a figyelmüket? Egyébként az orosz kormány hivatalos jelentése szerint a valutaalap 1998-ban mindössze 400 millió dollárt nyújtott Oroszországnak, amelyből 4,2 milliárdot nehezen lehet ellopni. Az USA Today azonban ezt a kis hibát "könnyedén korrigálhatja", mert majd azt mondhatja, hogy igaz, hogy az IMF csak 400 milliót adott, ám a többi 3,8 milliárdot én tettem hozzá a fegyver- és kábítószer-kereskedelemből, a prostitúcióból származó illegális bevételeimből.
Az említett cikkben konkrétabb példa is olvasható, milyen pénzt mostak: olyan dollártízmilliókat loptak el és mostak át, amelyek az amerikai eredetű gabona- és kukoricasegély eladásának bevételeiből származtak.
Valószínűleg ezt ugyanazok az egerek rághatták el, amelyek az amerikai gabonát is, itt valami tévedés van. Én egy olyan üzletember vagyok, aki kilenc éve Magyarországon él. Mindössze két hónapja jöttem el, ebből egy hónapot izraeli kiruccanással töltöttem, azóta pedig Moszkvában tartózkodom.
Azért az mégiscsak furcsa, hogy megint pont az ön személye és cégei keltették föl a világ biztonsági szolgálatainak, rendőrségeinek a figyelmét. Ha nem követte el mindazt, amivel vádolják, mivel tudja ma-gyarázni ezt az intenzív érdeklődést?
Azt gondolom; hogy minden Angliában kezdődött, amikor egy detektív, a londoni keleti körzeti ügyészség egyik nyomozója pénzt fogadott el konkurenseimtől, hogy akadályokat emeljenek üzleti tevékenységem előtt. Elég nagy összegről volt szó, az én fonásaim szerint közel százezer fontot kapott az említett nyomozó, aki így dolgozza le azt az összeget.
Az önről készült cikkekben egy másik, 1995-ös brit titkosszolgálati jelentésre hivatkozva megbecsülik vagyonát - úgy százmillió dollár -, amiről nem hajlandó beszélni. Miért ilyen szemérmes?
Mert ha megmondom az igazságot, akkor esetleg elveszítem a hitellehetőségeimet. De mi is a dolog lényege? Az angolok mondhattak volna kétszáz- vagy háromszázmilliót, hiszen ki tudja őket ellenőrizni. Ők kijelentik, én pedig ,azt mondom, hogy nem annyi. És a feleségem is ezt mondja, a kisfiam is, az engem ellenőrző adófelügyelő is és sorolhatnám. Ezek csupán szavak, ha kell, én bemutatom az adóbevallásaimat is. A szavaikkal szemben tehát nekem dokumentumaim vannak.
Ön a közelmúltban sajtópert indított néhány magyar médiummal szemben.
Helyesbítenék. Csak olyan újságokat pereltem be, amelyek úgyszólván teljesen "elkanászodtak", vörös maffiavezérnek neveztek például. Amíg csupán Magyarország határain belül piszkálgattak indokolatlanul, azt még eltűrtem, de amikor a nemzetközi méretekben elkezdődött sajtókampányba szálltak be, akkor begurultam.
Melyik orgánumokról van szó?
Egyelőre a Népszabadságról, a Népszaváról és az RTL Klubról.
Amerikai lapokkal szemben indított már sajtópert?
Nincs elég pénzem rá, olyan sokan vannak. E célra mindössze százezer dollárom volt, amit - mint olvashatta Robert Friedmann, amerikai újságíró megöletésére már mind elköltöttem. Egyébként nehogy. azt higgye, hogy sokkal több valótlanságot írt Friedmann azoknál a magyar újságíróknál, akik kereszttüzében 1994 óta állok. Sőt ha Friedmann meséjét valaki beveszi, ezek után logikus lehetne a kérdése, hogy 1994 óta miért nem lövettem le egyetlen magyar újságírót sem. A magyar inflációt is figyelembe véve sokkal egyszerűbb lett volna és persze olcsóbb.