NÉPSZAVA
128. évfolyam 207. szám, 1999. szeptember 6., hétfő

REFORM HELYETT ÁLLÓHÁBORÚ

Cser Ágnes szívesen visszatérne az egészségpénztár élére

Állóháború folyik az egészségügyben, nem szakmai alapon zajló átalakítás, miközben az egyre erősödő lobbik mind hangosabban követelik a privatizációt - nyilatkozta a Népszavának Cser Ágnes, az Országos Egészségpénztár korábbi főigazgatója. Másodfokú munkaügyi perére várva úgy véli, állásából azért mozdították el, mert az egészségbiztosítón belüli törvényesség megteremtésével túl sok érdeket sértett.

Tinnyei Mária NÉPSZAVA

- Június 23-án volt egy éve, hogy az Orbán kormány azonnali hatállyal felmentette a főigazgatói beosztásából. Tisztában van vele, hogy mi miatt kellett távoznia?

- Igen. A közpénzek nyomon követhető, az egész ország nyilvánossága előtti törvényes beszedése és felhasználása nagyon sok érdeket sértett. Szakmailag és törvényesen megalapozatlan utasításokat soha nem hajtottam végre, és nem is fogok.

- Ez akár erény is lehetett volna a Fidesz-kormány szemében.

- Éppen azért fájt az eltávolításomról hozott döntés, mert nagyon kemény harc árán értem el, hogy ellenőrizhető módon használják fel a közpénzeket. A pénztár élén eltöltött alig két esztendő alatt sikerült ezt keresztülvinnem. Kimondhatatlanul jó érzés volt, hogy a hétezer fős köztisztviselői gárda megértette, hogy mit jelent a közjót szolgálni.

- Ezzel azt is állítja, hogy a kormánynak nem volt érdeke, hogy átlátható módon használják föl a közpénzeket, nem volt érdeke a közjót szolgálni.

- Nem. Azonban ma már látom, hogy kevés információ alapján hoztak jogellenes döntést eltávolításomról, és ezzel megakadt az a szakmailag és törvényesen is megalapozott csapatmunka, amelynek eredményei ma már érezhetőek lennének. A törvénysértő felmentésemet tartalmazó kormánydöntés bírósági megtámadását nemcsak személyes ügyemnek tekintem, hanem egy eszköznek a köztisztviselői kar valódi megbecsüléséért egy polgári demokratikus államban.

- A munkaügyi bíróság első fokon önnek adott igazat, szeptember közepén lesz a másodfokú tárgyalás. Mire számít?

- A Fővárosi Bíróság az elsőfokú, részletes bizonyítási eljárás során felvett bizonyítékok alapján hozza meg döntését. Nem titkolom, bízom pozitív ítéletében, hiszen az egész ország tudja, hogy sohasem voltam "kvázi" államtitkár.

- Félre tudná tenni sértettségét és megbántottságát azért, hogy együtt tudjon dolgozni a jelenlegi vezető egészségpolitikusokkal?

- Senki nem bántott meg, tehát nincs mit félretennem. Ebben a történetben az volt a kafkai, hogy személy szerint senkire sem vezethető vissza az, ami velem történt. Ez a beosztás ugyanis szakmai és nem politikai. Azok a kezdeti nyilatkozatok, amelyeket én megőriztem, nem alkalmasak arra, hogy sértődést okozzanak nekem. Ez erkölcsi kérdés, amit nekem magamban kellett elrendeznem. Sikerült.

- Vagyis áll rendelkezésre?

- Bárhol, bármikor tudom folytatni a munkámat.

- Amennyiben megnyerné a pert, mit tenne?

- Visszamennék és folytatnám azt a munkát, amelyet elkezdtem. Először is a pénztár központi számítógépén ott van az a program, amivel a több mint nyolcszázezer folyószámlát néhány óra alatt le lehet könyvelni. Vagyis a "járulékamnesztia" kapcsán tévedés arra hivatkozni, hogy pontatlanok a folyószámlák, hiszen tavaly, főigazgatóságom ideje alatt három hónapot már élesben lekönyveltünk. Augusztusra terveztük a teljes átállást. Ez azt jelenti, hogy a parlament teljesen feleslegesen döntött úgy, hogy 22 milliárd forintnyi pótlékot és kamatot elenged a vállalkozóknak. Ezt nem csak az egyébként is forráshiánnyal küzdő egészségüggyel szemben tartom elfogadhatatlannak, hanem komoly alkotmányossági problémám is van vele. Ugyanis ebben az országban egyetlen alkalmazotti jogviszonyban álló munkavállaló sem mérlegelheti azt, hogy munkaadója levonja-e bére után a tb-járulékot vagy sem. Vagyis ezzel az intézkedéssel a kormány visszamenőleg kamatmentes kölcsönhöz jutatta a vállalkozókat az alkalmazottakkal szemben. Egy olyan nagyságrendű kamatmentes össznépnemzeti hitelezési, törvénnyel szentesített akcióról van szó, amihez képest a Postabank által adott, úgynevezett VIP-listás hitelek eltörpülnek. Ez a törvénymódosítás tovább rontja a járulékfizetési fegyelmet. Szeretnék szembesíteni mindenkit azzal a ténnyel, hogy igenis létezik egy olyan program, amelyikkel a 1998. december 31-éig esedékes fizetési kötelezettség kiszámítható.

- A köztisztviselőnek az is tulajdonsága, hogy fegyelmezett, betartatja és nem kritizálja a törvényeket. Ön meg éppen ezt teszi. Ezek után aligha tartanak igényt a munkájára.

- Nem ez a véleményem. Minden köztisztviselő köteles szakmai alapon létrehozni, alakítani és véleményezni a jogszabály-tervezeteket. Az OEP folyamatos véleményezési jogával élve részt vett és részt vesz a jogalkotási folyamatokban. Éppen az a kötelessége minden köztisztviselőnek, hogy csak az alkotmánynak és az azzal nem ütköző jogszabályoknak megfelelő szakmai véleményével segítse a laikus politikusok munkáját. Az ehhez szükséges függetlenséget biztosítani kell. A mindenkori politikai célkitűzések sikere a köztisztviselői karral való törvényes és harmonikus együttműködés függvénye.

- Hónapok óta tart a vita arról, hogy az ellátó- vagy pedig a biztosítási rendszer oldaláról induljon meg az egészségügy átalakítása. Ön melyikkel kezdené?

- Tudatosan nem beszélek reformról, mert kilenc éven keresztül nem beszélhetünk egy ágazat reformjáról. Ez már állóháború, nem pedig szakmai szempontok szerinti átalakítás. Azóta bizonytalanságban, változtatásban él és végzi a munkáját az ágazatban dolgozó százötvenezer ember. Ebben a frusztrált állapotban kellene zavartalan és minőségileg garantált betegellátást megvalósítani, miközben az állam - az állami garancia hangozatása mellett - 1993 óta képtelen megoldani a bérek törvényben előírt emelését, kifizetését. A 13. havi bér fedezete most sincs benne a kasszában, az év elején történt - téves jogszabály-értelmezésen alapuló - jogtalan kiutalás pedig alapvető működési problémákra hívja fel a figyelmet.

- A kórházigazgatók az év eleji "túlfizetés" ellenpéldájaként viszont állítják, hogy a nettó finanszírozásra való áttéréskor a biztosító kétszer vonta le egyhavi bér után a járulékot. Erről már az ön főigazgatósága idején is folyt a vita, és az egészségügyi tárca elemzése is a kórházigazgatók állítását támasztja alá. Ön szerint jogos a kórházak követelése?

- Adatok hiányában nem tudok erre válaszolni. A mostani visszavonással kapcsolatban szánalmasnak vélem azt a védekezést a pénztár irányítóitól, hogy ez egy olyan munkatársnak a hibájára vezethető vissza, aki a számlák lekönyveléséért felelős főosztályt vezette. Éppen az ilyen nyilatkozatok miatt vonom kétségbe, hogy valóban szakszerű munka folyik e minden szakterületen. Komolyan aggódom az ágazatért, a teljesítőképessége határán túl van. A folyamatos zárolások, a csődtörvény kórházakra való kiterjesztése, valamint az a tény, hogy a kormány a jogszabályi környezettel ellehetetleníti az egészségügyi intézmények működését, elég aggasztóak. Ha nem komplexen, a működési költségektől kezdve a beruházásokon át nézzük az egészségügyet, akkor ez a helyzet soha nem változik meg. Az egyre gyakrabban hangoztatott privatizáció, az üzleti biztosítók egyre hangosabb "dörömbölése" egyértelműen a lobbik erősödését jelzi.

- Kiknek az érdeke az üzleti biztosítók beengedése az egészségügyi piacra?

- Ez a legbiztosabb bevételi forrás, ami csak létezhet, bármely vállalkozásnak. A nyugdíjágazat privatizációja jó analógia: azzal, hogy a kötelező magánnyugdíj-biztosítási tagságot törvényileg előírták, kétszer fizettetik meg az állampolgárt. A magánpénztárak belépésével keletkező, az állami nyugdíjrendszerben kialakult hiányt is nekik kell megfizetniük. Nem lenne ez másként az egészségügyben sem.

- A reform sürgetői pedig sok esetben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár monopolhelyzetének megdöntésében látják a megoldást.

- Ne beszéljünk reformról, mert csak ötletekről, ideákról és irányzatokról van szó. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár soha sem volt monopolhelyzetben. A monopolhelyzet azt jelenti, hogy maga dönt árairól, szolgáltatásairól. Ez tipikusan a lobbyérdekek oldaláról történő hangulatkeltés. A társadalombiztosítás megkötése törvényileg kötelező, a szolgáltatóknak fizetendő árait szintén jogszabályok írják elő. A pénztár nem rendelkezik jogszabály-alkotási lehetőséggel, ebből adódóan világos, hogy az üzleti érdekcsoportok megpróbálják szétszedni azt a biztosítót, amelyik bármely nyugat-európai társánál olcsóbban működik. A privatizáció helyett a kötelező járulékfizetésért járó alapszolgáltatás meghatározása mellett inkább a kiegészítő biztosításoknak kellene valódi teret engedni.

- A Szabadfi Árpád által vezetett tb-rendőrség állítása szerint ön jogtalanul, magánszámlák kiegyenlítésére használta hivatali bankkártyáját és ezzel 20 ezer forintnyi kárt okozott a egészségbiztosítónak. Ezzel párhuzamosan több esetben bűncselekmény gyanúja miatt tucatnyi feljelentést tett a tb-alapokat felügyelő államtitkár az Országos Rendőr-főkapitányságon.

- A feljelentéseket csak a sajtóból ismerem, a bíróságnak kell eldöntenie, hogy valóban történt-e bűncselekmény. A személyemet érintő feljelentésről semmit sem tudok, nem követtem el bűncselekményt és kárt sem okoztam. Vezetésem alatt egy új botrányos vagyonügy sem keletkezett, így a feljelentések ezt az időszakot nem érinthetik. Egyébként hivatali töltött időm alatt olyan elemi hiányosságokat pótoltam, mint például a központi iktatás hiánya. Országos ellenőrzési programokat indítottam, leállítottam a törvénysértő finanszírozási ellátásokat, rendeztem a különkeretes gyógyszerekhez való hozzájutást. Vagyis amit ma eredményként tüntetnek fel, azt a munkatársaimmal mi készítettük elő, és részben meg is valósítottuk.

- Tudom, hogy jelenleg betegjogokkal foglalkozó televíziós műsort vezet és tanít az egyetemen. Teljesen elszakadt az egészségügytől?

- Nem, hiszen munkatársaimmal a finanszírozási rendszer átalakításától kezdve az Európai Unióhoz való csatlakozáson keresztül nagyon sok mindennel foglalkozunk, tanulmányokat készítünk. Az egészségügyi intézmények könyvelési rendszerét az EU-normákhoz kell igazítani. A mai finanszírozási szisztéma ugyanis éppen az ellen az elemi érdek ellen hat, hogy egészségesek maradjunk. Ha egy egészségügyi intézmény bevétele attól függ, hogy minél több és lehetőleg bonyolult betege legyen, akkor biztosan megtelik a kórház. Számomra etikai szempontból az is elfogadhatatlan, hogy egy orvosnak sok esetben szakmai meggyőződése ellenére kell dönteni azért, hogy intézménye finanszírozhatóságát megteremtse. Szóval rengeteg a tennivaló, televíziós és egyetemi szerepvállalásomban is az egészségügyet próbálom segíteni.