Népszabadság 1999. 09.07. 3. oldal
57. évf. 208. szám

Németh, a veszedelem

Szeretném elöljáróban leszögezni: kissé gusztustalannak tartom, hogy az NDK-állampolgárok kiengedésének tizedik évfordulóján – amelyet a magyar, a német és az osztrák kormányfő Budapesten kíván együttesen megünnepelni – Kövér László, a Fidesz „második embere” (egyszersmind titkosszolgálati miniszter) ennek a páratlan történelmi tettnek a(z egyik) főszereplőjét, Németh Miklós akkori miniszterelnököt látja jónak a nyilvánosság előtt lejáratni. Éppen most.

Ám a gusztus, mint azt darab ideje sokan tudjuk, nem a legerősebb oldala a legerősebb kormánypártnak. Kövér, amikor a múlt hét végén Sopronban, egy ifjúsági fórumon nyilatkozott, a tapintat helyére – a legjobb Fidesz-hagyományok szellemében – a politikai haszonlesést léptette, tekintettel arra, hogy pártját látnivalóan aggasztja a hajdanán igen népszerű Németh visszatérésének és MSZP-s szerepvállalásának erősen formálódó távlata.

Kövér tehát, hajdanán viselt jogászi-politológusi mezét ismét felöltve (és nem számolva azzal, hogy valószínűleg ő a demokráciák egyetlen olyan titkosszolgálati minisztere, aki folyamatosan beleártja magát a napi politikába) alaposan lehúzta a vizes lepedőt Németh Miklósról. Kezdte vádiratát egy csakis őrá jellemző bukolikus fordulattal: a „minden” szóra hívnám fel a figyelmet, tudniillik ha a szónok azt mondta volna, hogy udvarunk szemete a Kádár-korszak terméke, esetleg elgondolkodom, így azonban tiltakozni kényszerülök. Hogy „minden szemét” a Némethé volna, aki mindössze 1988 novembere és 1990 március–májusa között miniszterelnökösködött? És hogy Németh öröksége „szemét” volna csak? Ugyan, Kövér úr!

Nézzük csak, mivel tudja alátámasztani az ítéletét. Egyrészt azzal, hogy az „akkori kormány” a spontán privatizációnak nevezett szabad rablás elkövetése végett terjesztette a parlament elé a társasági törvényt. Másrészt azzal, hogy kinyitotta a határokat, pénzt adott az embereknek, útjára indította a Gorenje-turizmust, amivel „dollármilliárdok távoztak fölöslegesen az országból”. Harmadrészt azzal, hogy „ekkor keletkezett az orosz államadósság tekintélyes hányada is”.

Fájdalom, de az említett vádpontokhoz a Németh-kormánynak semmi köze. A társasági törvényt a Grósz-kormány terjesztette a parlament elé; amikor kihirdették (1988. okt. 10.), még Grósz volt a miniszterelnök; a világútlevél bevezetése és a 400 dolláros utazási valutakeret ugyancsak Grósz műve, amiképpen az orosz államadósság továbbduzzasztása is. A Gorenje-turizmussal nem „dollármilliárdok” mentek ki az országból, hanem legrosszabb esetben, 1 azaz egymilliárd, folyó áron 50 milliárd forint, a teljes magyar belkereskedelmi forgalom tíz százaléka. Elképedek: Kövér, aki a kérdéses időszakban már aktívan politizált, nem tud különbséget tenni Grósz és Németh között? Nincsenek tárgyi ismeretei arról, hogy mit kinek a számlájára kellene írni? Nem tudja, hogy Németh mikor lett miniszterelnök? Arról nem is beszélve, hogy a társasági törvény, akárki terjesztette is be, éppen hogy a rendszerváltozásnak „ágyazott meg” (homage á Grósz, de főként Sárközy), és az akkori kommunista világ messze legprogresszívebb jogalkotásának számított. Hogy a Németh-kormány nem segítette a rendszerváltozást? Erre csak egy válaszom van: ha nem ő, akkor ki? Ugyan ki mondatta ki a parlamenttel a pártalapítás jogát 1989. január 11-én? Ugyan ki kezdeményezett olyan törvényeket 1989-ben, amelyek Magyarországot „majdnem” európaivá tették? Ki kezdeményezte a Magyar Köztársaság kikiáltását 1989. október 23-án? Ki állt amögött, hogy a háromoldalú tárgyalásokon a Németh-kormánnyal még csak köszönő viszonyban sem lévő Fejti György KB-titkár helyett e kormány államminisztere, Pozsgay Imre vezesse MSZMP-oldalról a háromoldalú tárgyalásokat az ellenzékkel? A Németh-kormány. Az a kormány, amelyiknek a Grósz vezette utolsó MSZMP éppen úgy nem tudott parancsolni, mint a Nyers-féle MSZP – amelynek az elnökségéből egyébként Németh, látva azt, hogy az elkerülhetetlen nadrágszíj-szorító intézkedések iránt nincs benne szolidaritás, kilépett. Ehhez képest csak apróság, hogy Kövér vádjaival szöges ellentétben az ausztriai bevásárlóturizmust és az orosz adósságnövekedést Németh Miklós nem serkentette, hanem éppenséggel visszafogta. Kifejezetten megtiltotta a rubelviszonylatú üzletkötéseket és az 1990-ben esedékes szállítások előre hozatalát. Egyszóval: Kövér egész egyszerűen hamis vádak egész sorát emelte Némethtel szemben.

Ha esetleg pontosításra szorulnának a fentiek, javaslom Kövérnek kérdezze meg minisztertársait, Járai Zsigmondot és Martonyi Jánost nevezetesen. Ők mindketten miniszterhelyettesi beosztásban szolgálták Németh Miklóst. Amiképpen Surányi György, az MNB elnöke. De megkérdezheti Glatz Ferencet, az Akadémia mai elnökét, Németh művelődési miniszterét is. Aztán nyilatkozzon megint.

Aczél Endre