Új hozzászólóként volna néhány észrevételem, megjegyzésem a köztisztviselői vitához.

Magam 13 éve vagyok köztisztviselő - ha köztisztviselő vagyok egyáltalán (erről később).
A rendszerváltás óta valamennyi (leendő) kormány igérte a választások előtt, hogy rendezi ezt a problémát. Néhai Antall József kormányzása alatt született egy köztisztviselői törvény, amelynek alapkoncepciója ugyan jó volt (/politikától/ független köztisztvieslői kar, kiszámítható életpálya, stb.), de már első megvalósítása is hibásra sikeredett. Azóta pedig csak tovább rombolták.

Ne legyünk álszentek, nézzük elsőnek a dolog anyagi részét. A törvény alapvető hibája, hogy nem rendelkezik a köztisztviselői alap éves kötelező minimális emeléséről, vagyis nem garantálja, hogy legalább a jövedelmek reálértéke ne csökkenjen. 1992-ben 15000 Ft-ban állapították meg a köztisztviselői alapot. 1993. január 1-től (alig 6 hónap multán) 18000 Ft-ra emelték. Ma 26000 forint, közel hét év alatt alig Azóta a fogyasztói árak 3-4-szeresükre emelkedtek. Tehát a köztisztviselők reálbére jelentősen csökkent. Ez elképesztő mértékű kontraszelekciót eredményezett. A későbbiek során egyre több pótlékkal egészítették ki a béreket, egyre nagyobb százalékbanengedték meg az eltéréseket, a személyi bérek alkalmazását, ami azt eredményezte, a törvényalkotó eredeti szándékából mára azt is kiölte a gyakorlat, ami kodifikálásakor még benne volt...

A mindenkori kormányok szeretnek játszadozni a számokkal. Néhány példa:
- a Horn kormány egy alkalommal 18000-ről 20000-re emelte az alapot (11 %), és közben 19,5 %-os béremelésről beszélt. Ez talán igaz is volt, ha nem mikro (vagyis a ktv-s zsebe) szerint vizsgáljuk a dolgot, hanem makrogazdasági szinten, vagyis a közszféra bérterhei alapján. Akkor ebbe beleszámít az az emelkedés is, amit a szamárlétrán való előrelépés jelent - vagyis a szorzó növekedése (amit biztos, hogy nem infláció kompenzáló/csökkentő szándékkal tett bele a jogalkotó), az egyre nagyobb számban alkalmazott személyi bérek, pótlékok stb. A bökkenő csak az, hogy a köztisztviselői kar egésze számára csak és kizárólag a ktv-s alap emelése eredményez béremelést. Hasonló példákat bármelyik kormánytól említhetnék.
Nem kerülhetem el itt azokat az álszent szövegeket, amelyeket már tíz éve hallhatunk: csökkenteni a költségvetés kiadásait. Ez elsősorban a bérekre (és a beruházásokra) vonatkozik. A létszámleépítés következtében vagy túlterheltek lesznek a köztisztviselők, vagy pedig külső cégekkel végeztetik el munkájukat. Így ugyan a létszám csökken, esetleg a bérköltség is, de az egyéb kiadások jobban nőnek, mert a kiadott munka - divatos nevén autszorszing - a legtöbb esetben drágább.

Leginkább az az érthetetlen számomra, hogy idáig valamennyi kormány ellenségként/ellenfélként kezelte a ktv kart, holott egy jó apparátus egy szerény képességű vezetőből (miniszterből) - is ki tudja hozni a maximumot - vagy annál többet, míg egy kontraszelektált, létbizonytalanságban szenvedő, alulfizetett szervezet agy kiváló képességűt is simán megbuktathat. Tehát a vezetésnek elemi érdeke volna, hogy a saját embereit - ha a köztisztviselőket a saját embereiknek tekintenék - tisztességesen megfizesse. És akkor a korrupció lehetőségéről nem is beszéltem...

A köztisztviselői szamárlétra a második neuralgikus pontja a törvénynek. A bértáblák és szorzók sok esetben versenyképtelen, alacsony kezdőfizetéseket állapítanak meg a pályakezdőknek. A szorzók jóvoltából előfordulhat - konkrét eseteket is tudok - amikor a pályája alkonyán járó, középfokú végzettségű adminisztratív munkaerő magasabb szorzója miatt többet keresett, mint a pályakezdő diplomás. Többet keresett az, aki gépelt, mint az, aki diktált neki.
Ugyancsak a szamárlétrához tartozik, hogy eredetileg csak néhány évig számítottak volna a köztisztviselői gyakorlatba a nem köztisztviselőként eltöltött évek. Később ez is módosult, ha ma egy 45 éves diplomás elmegy életében előszőr köztisztviselőnek az üzleti szférából, magasabb "rangot" kap - és így magasabb bért, mint 40 éves kollégája, aki már 15 éve dolgozik ktv-sként. A legszélsőségesebb példa pedig az, hogy a törvény alkalmazása szerint, ha valaki 50 éves korában diplomát szerez, akkor mindjárt főtanácsos lesz. Nem alakult tehát ki az az állandó szakmai kar, az az előre tervezhető, átlátható életpálya, amit 1992-ben a törvényalkotó - elvben helyesen megálmodott.

Harmadik: a politika-mentesség. Az eredeti koncepció szerint a közszolgálatban - ne feledjük, a minister szó szolgát jelent - előre meghatározták (volna) a politikai jellegű és a szakmai funkciókat. Minisztériumok esetén a közigazgatási államtitkár lenne a szakmai rész csúcsa, míg a miniszter és a politikai államtitkár politikai funkciót töltene be, egyéb hivatalok esetében pedig valamennyi funkció politikamentes.(Az önkormányzatoknál hasonlóan különülne el a polgármester és a jegyző). A gyakorlatban ebből semmi sem lett, pártfunkcionáriusok tömege lepte el bármely kormányzat alatt a minisztériumok és hivatalok felső és középvezetői tisztségeit, miközben álszent módom lemondtak a pártjukban viselt funkcióikról, esetleges képviselői mandátumukról is. A fordítottja is előfordult, amikor - elvileg - politikailag semleges közép- vagy felsőszintű vezetőből lett miniszter, majd utóbb párt-apparátcsik.

Negyedik: a jogok és kötelességek. A köztisztviselőnek számos összeférhetetlenséggel kell szembenéznie, nem "maszekolhat", nem vállalkozhat, külön munkát is cak igen kivételes esetben, és engedéllyel vállalhat, miközben megélhetési gondjai vannak.
Ugyanakkor beosztásától, munkájától függetlenül ostoba tanfolyamok, alap- és szakvizsgák letételére kényszerítik. Itt térnék vissza arra, amit a bevezetőmben írtam, hogy egyáltalán köztisztviselő vagyok-e. Informatikusként ugyanazt a munkát végzem, mint tenném egy bankban, vagy áruházban, iparvállalatnál, stb. Tehát nem érintkezem ügyfelekkel, nem veszek részt direkt módon az államigazgatásban, mégis számos ostoba vizsgát és tanfolyamot kell elvégeznem, miközben a tényleges szakmai képzésemre nincs pénz és idő. Ezen kívül ezekre a képzésekre és vizsgákra tanulmányi szabadság jár... A túlórák elszámolása sokáig elvileg is lehetetlen volt, ma már elvileg menne, de gyakorlati akadályai - pénz, előzetes engedély - változatlanul megvannak.
A négyévenkénti választásokat rendszeresen követő átszervezések miatti létbizonytalanság-érzet pedig mindent ad, csak a beigért "nyugodt, kiszámítható életpálya" perspektiváját nem.
És az előnyök: MÁV igazolvány, kicsit több alapszabadság, minimális ruhapénz...

Egy ismerősöm mondta - szerintem találóan: három fajta köztisztviselő van: a megszállott, a hülye, és a korrupt gazember. Hát ezen kellene változtatni.