Üdvözletem!

Csatolnèk egy posztot,ami arra utal hogy az eljárás nem ritka eset, fiktív adásvèteli szerződèseket kötnek olyan idős emberekkel,akiket esetleg megvezetnek.

Mert ugye lehetne ajándèkozási/èletjáradèki/eltartási szerződést is kötni, de mivel ezek kötelezettsègekkel járnak az egyik fèl rèszèről, nem teszik. Ehelyett csőbe húzzák a naív "eladót" és hitegetik.

Kérdésem az, hogy az ilyen eseteket hogyan lehet lebukratni, bizonyítani akkor is, mikor meghalt a "eladó"? Az örökösök ilyenkor szembesülnek, hogy bizony, kijátszották őket a " vevők". Mert az elhunyt èletèben nem szorult ellátásra, a kapcsolattartás megvolt a rokonsággal, stb. Hiènázás inkább fennáll a másik oldalon, sőt csalással. Meddig támadhatók az ilyen szerződések?

Köszönök minden épitő jellegű választ!