Na összefutottam végre az emlegetett pszichiáter ismerősömmel, és közreadom az ő véleményét, ami azért talán egy icipicit tükrözi azt, amit idehaza tanítanak erről.
Szóval szerinte még nem eldöntött, hogy a hajlam öröklődik, vagy sem, ugyanis nincs egyértelmű bizonyíték egyik oldalon sem.
Ugyanakkor a hajlam (ha van ilyen egyáltalán) föltehetőleg csak másodlagos dolog, ugyanis a legtöbb homokos családi körülményei hasonlóak. A pszichiáter példaként a skizofréniát említette, amelyről bizonyították, hogy a hajlam öröklődik, de a betegség kialakulásához ez nem elég, külső tényezők is befolyásolják azt.
A pszichiáter két csoportra osztotta azokat a homokosokat, akikkel ő találkozott: az egyik jól érzi magát a bőrében, a másik viszont nem (hiába állítja esetleg az ellenkezőjét). Az első csoportba tartozók nem kérkednek az ő másságukkal, és tudnak normális életet élni, így nem is kell velük foglalkozni (mármint a pszichiáternek). A másik csoportba tartozók viszont nem tudják földolgozni, hogy ők nem egyenjogúak a normálisakkal, össze akarnak házasodni, gyereket akarnak örökbe fogadni, utcára vonulnak tűntetni, vagy mutogatják magukat gyerekeknek. Na nekik viszont kezelésre kéne járniuk.
Abban egyet értettünk a pszichiáterrel, hogy a saját nemiségét, és a vonzódását a gyerek tanulja (vagyis nem kizárólag öröklött dolog). És az ebből a szempontból érzékeny fejlődési szakaszban el lehet ferdíteni a gyereket. A pszichiáter szerint az ilyen gyermekkorban mások által elferdített homokosok a legnehezebben kezelhető esetek, gyakran agresszívak, mutogatják magukat, a doktorok rémálmai.

Szóval nagy megelégedésemre egyet értettünk abban, hogy azok a melegek, akik nem férnek a bőrükben, veszélyesek lehetnek az ismerősi körükben levő gyerekekre, így velük igenis tudatosítani kell, hogy betegek, és nem lenne szabad ilyen elnézően, sőt támogatóan bánni velük. Már csak azért sem, mert más beilleszkedési gondjaik miatt előbb-utóbb úgyis pszichiáterhez kerülnek, és minél hamarabb, annál jobb.
Na ennyi. A homokosok gyógyításáról elfelejtettem megkérdezni a pszichiátert, majd esetleg legközelebb.
Kekec