RESPECT ÉS VALÓSÁG

 

 

1.- Respect

 

4/4!

Ki gondolta volna a szezon elején? Biztos voltak többen is, de jómagam nem tartoztam közéjük. És bár még nem dőlt el semmi, az eddigi eredmények felülmúlták a várakozásaimat.

Dicséret jár az eddigi teljesítményért, a vereségek várhatóak és vállalhatóak, a győzelmek pedig erőn felüliek és lelkesítőek voltak – nagyrészt.

 

A szolnoki épphogy vereség óta játszottunk két meccset. Az első idegenbelin nagy szenvedések árán sikerült elkapni a tartalékosabbnál is tartalékosabb Sopront, majd ellátogattunk Magyarország legjobb szurkolótáborához Körmendre.

 

Körmenden nem elérhetetlen számunkra a jó eredmény, korábban párszor sikerült elkapni Fepuékat, bár akkor még Budimir hajigálta a tempókat lelkesen. (Azok az idők ma távolinak tűnnek.) Körmend számomra mindig is híres volt a remek légiósválasztásról, főleg ami a feket-amerikaikat illeti. Madisonra és Edmondsonra biztosan sokan emlékszünk, de persze nem kell olyan messze visszamenni az időben. Most itt van az a picike irányítójuk, aki amikor nekiiramodott, nehezen tudtam elképzelni, hogy miként fogjuk tudni megállítani.

 

Szerintem a 13 pontos vereség teljesen belefér, azzal nincs is semmi bajom, és természetesen gratulálok a hazaiaknak a győzelemhez. Igaz, mázlink volt Fepu formájával, de nekik is az volt Brysonéval. Szóval ez 50-50.

 

2.- Valóság

 

A tisztelet mellett tisztelettel meg kell említenem, hogy ez tegnapi mérkőzés volt az, ami nyerhető. A miértre, mármint, hogy mégis miért nem sikerült nyerni, remekül rávilágít Redbid „kolléga” a BB1 oldalon tett hozzászólásában. Ezt most itt idézem:

 

„Nagyot küzdött a Pécs?????
Aki ezt írta az nem látta a meccset!
Amely pont azért volt olyan amilyen mert ma a Pécsnek gyakorlatilag alig volt kollektív játéka! Aki amerre állt, arra szórta, ki több, ki kevesebb sikerrel. Szerintem éppen a fentiek miatt egy alacsony színvonalú meccs volt, amibe időközönként belealudtunk mi is! Amikor értékelhető csapatjátékot nyújtottunk akkor elléptünk, amikor meg mi is egyénieskedtünk akkor zárkóztak.
A győzelem egy pillanatig sem forgott veszélyben, de volt amikor azt hittem csak megcsináljuk magunknak a szoros végjátékot.” 

 

Nos az általa leírtak híven tükrözik csapatunk állapotát. Ezen a mérkőzésen beigazolódott a korábban már leírt félelmem, miszerint ha a két gyorstüzelőnk lőszertáskája kiürül, akkor vége… Bár Ivó remekül tartotta a csapatot, az ász duónk hathatós támogatása nélkül ez kevés volt. Haynest remekül fogták, szinte teljesen kikapcsolták a játékból, Bryson meg ezúttal csak lőtt, de a célzás nem ment. Amúgy ezzel semmi baj, bárkivel előfordul. A baj ott van, hogy „a Pécsnek gyakorlatilag alig volt kollektív játéka!”. És mivel valóban így volt, így nem is lehetett megnyerni ezt, az amúgy nyerhető mérkőzést. Mert ugyan mi garantálja, hogy legközelebb is így dobják majd a hármasokat a körmendiek???

Ezúttal nem jött be a 2. félidei feltámadás a pocsék kezdés után, így vesztesen kellett hogy elhagyjuk a játékteret.

 

Kedves edzők! A tanulság az, hogy néha kellene kollektív játék is. Van még idő, próbálkozzunk esetleg… És valóban. Időnk van ugyan, de a „Valóság” az, hogy tehetség nincs annyira… és ezt őszintén és mindenfajta irónia nélkül sajnálom.

 

Ivón kívül szeretném még megdicsérni Bírót és Gordont. Remekül tették a dolgukat, és Bíró még jó százalékkal engedte el a labdáit is.

Illéstől viszont több kell!!!

 

Folytatása következik, jöhet a Kaposvár, akikkel szemben nincsenek érvényes odsok. Itt nem lehet előre megmondani, hogy ki fog nyerni. Ezért is különösen érdekesek a velük való összecsapások.

Várjuk hát szeretettel.