A mennyire nem számít semmi-fonálhoz:
A testvéri Románia ipari nagyüzemeinek jeles terméke, az "Augusztus 23." vegyes tüzelésű kályha ordas módon nyelt el mindent. A mi időnkben a tejiparos kocsik által hozott műanyag ládákat és rekeszeket számolatlanul, első osztályú akácparkettát, jópár köbméternyit, katonaboxot tucatszám, ipari kokszot is egy keveset, stb. Szóval mindent, ami nem tüzelésre való.

Más: egyszer eluntam, hogy az öregek szekszuálisan zaklattak (értsd: basztattak) minket, hogy ők bizony fáznak a körletben, milyen méltánytalan ez az öreg rájákkal szemben. Ökölbe szorítottam az arcom és lementem a fent említett akácparkettáért és tejesládáért és kitartóan adagoltam a szintén fent említett kályhába. Egy idő után a szmötyó síron túli szörcsögő hangok kíséretében elkezdett alul, a salakozónyílásnál kifolyni, ekkor ráerősítettem parkettával, amikor meg alábbhagyott a szörcsögés, ismét jött a láda.

Akkor hagytam abba, amikor az öregek már ordítottak, hogy takarodjak a kályhától. Megnéztük: 44 fok celsius volt a körletben, a kályhától legtávolabbi részen, a bejárati ajtó mellett. :-)))