Topic, jöjj föl!
Második időszakomban építőszázad lettünk, mindenki nagy örömére, így legalább harcászkodni nem kellett. Olyan helyen voltam -- mint sokan mások --, ahol komolyan tartottunk bizonyos szintig sok elöljárótól, mert ha mást nem, hát azt el tudták intézni, hogy sokáig, fél évig ne juss haza. Őrm, fhdgy, szds, mindegy volt ezeknek.
Szóval kijártunk Abasárra a tiszti lakótelep házait építeni, hárman voltunk villanyszerelők (sosem volt ez a szakmám, akkor még csak a gimin voltam túl :-))), egy nehéz reggel után az építendő ház földszintjén (ahol már a parketta is le volt rakva, az melegebb a betonnál), délelőtt fél tízkor lefeküdtünk hárman a füldre szunyálni.
Nem kellett volna, Mádi János alzredes, dandárparancsnok akkor jött oda szemlézni, hogy nőne össze a szemöldöke :-) Azt az ordítást míg élek nem felejtem el, cefetül káromkodott, el is rohant hamar, mert nem bírta nézni a három értetlen arcot, ahogy a szemüket dörzsölik és nem felpattannak, hanem tápászkodnak.
Igencsak be voltunk rosálva, de nem lett belőle semmi :-)))