Eddig általában úgy néztem ki, hogy évente 1, max 2 alkalommal állt be a derekam, de ezeket 2-3 hét alatt ki szoktam heverni. Ha voltam is derékfájással dokinál, ott is legfeljebb csak röntgen volt, meg hogy pihentessem magam. Idén viszont, 32 évesen sikerült belenyúlnom a lecsóba. 

Történt ugyanis, hogy még április elején egy hajolás után megint elkezdtem érezni a derekamat. Nem volt túl vészes, a hétvége fele már kezdett egész szépen javulni, erre a vasárnapi családi ebédet követően sikerült rásérülnöm. Majd az azt követő hétvégén újfent. Ilyenben korábban még sosem volt részem. Szóval a szokásos 2-3 hét helyett már több mint egy hónap eltelt, mire kezdett lassacskán elmúlni a dolog. Mikor azonban már azt hittem, kezdek kijönni belőle, egyik reggel arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj és hasogat a bal lábam. A lumbágóm szépen átment isiászba. Egy hét leforgása alatt sikerült eljutnom odáig, hogy egyik reggel már nem tudtam kikelni az ágyból. Okés, miután nagy nehezen sikerült összeszednem magam, elbotorkáltam a körzeteshez. Kaptam Aflamint, Mydetont és egy Voltaren szurit a gerincem mellé, továbbá egy beutalót a reumatológiára. Aztán az SZTK betegirányításán kiderült, hogy minimum egy hónap múlvára tudnak csak időpontot adni. Úgyhogy nem volt mese, muszáj volt magánútra vinni a dolgot, mert iszonyatos fájdalmaim voltak. Éjszaka alig tudtam aludni, ha hirtelen mozdítottam a lábam olyan érzés fogott el, mintha kést szúrtak volna a térdkalácsom alá. A reggeli felkelés kész tortúra volt, percekig tartott mire rátudtam nehezedni a bal lábamra, plusz vagy fél óra, mire utána valamelyest betudtam járatni a lábamat. Szóval eléggé elkeseredettnek éreztem magam. 

48 órán belül végül sikerült eljutnom egy reumatológushoz, akitől kaptam lidokain injekciót a gerincem mellé, plusz előírt Medrol kúrára. És persze két hét táppénz. A gyulladáscsökkentő kicsikét segített, de továbbra is nagyon korlátolt volt a mozgásom, ezért a kúra után elküldtek MRI-re. Ott végül kiderült, hogy három kitüremkedésem is van. 3-4 mm-esek az L3 és az L5-ös csigolyánál jobb felé, illetőleg egy 8 mm-es az L4-esnél bal felé, amely ugyan az ideget egyértelműen nem nyomja, de azt enyhén diszlokálja. Ez utóbbi volt hát a ludas. Szóval visszamentem a dokihoz a lelettel, újabb injekciót kaptam, plusz ezúttal Zadexet, és végre valahára elkezdett érezhetően csökkenni a fájdalmam, így pár héttel később el tudtam kezdeni gyógytornázni. Már másfél hónapja csinálom napi szinten a pár hetente újragondolt tornagyakorlatokat és *lekopogom* úgy tűnik, kezdek kijönni belőle. A legrosszabb az egész gyógyulási folyamatban, hogy nagyon türelmesnek kell lenni. Minden hétvégén próbáltam összegezni magamban, hogy mi volt ami pozitívan változott az elmúlt napokban. Végre nem csapódik a lábam, a nadrág felvételénél nem fájt a bal térdem, tudtam éjszaka aludni a bal oldalamon, és hasonlók. Ezeket figyelve láttam, hogy lassan, de igenis javulgatok, és ez talán kicsit enyhítette a türelmetlenségem. 

Kétségkívül, ez a mostani az eddigi legdurvább "gerinckalandom". Ezért igyekszem úgy felfogni, mint pirosbetűs figyelmeztetést. Mert sajnos eddig nem nagyon vittem túlzásba a prevenciót. Perpillanat azt tervezem, hogyha végre sikerül nagyjából tünetmentesnek lennem, akkor lefogok járni a közeli konditerembe, ahol heti 3x tartanak gerinc és hátizom erősítő órákat. A maradék napokon pedig csinálom tovább a gyógytornászom által előírt gyakorlatokat. Muszáj lesz változtatnom, mert nem akarom ismét átélni azt a fájdalmat és tehetetlenséget, amibe az elmúlt időszakban volt részem.