Azt mondta a gerincgyógyász anno, hogy ez egy kopásos, elhasználódásos folyamat, amit lassítani lehet, de megállítani nem. Valamelyest érthet hozzá, van már elég tapasztalata. Úgy hogy azt már nem is várom, hogy most majd meggyógyulok a gyógytornától (érdekes lenne, ha "kinőnének" tőle a tönkrement porckorongok), már annak is örülök, ha nincsenek nagy fájdalmaim és tudok mozogni is valamennyire. De ez így nem teljes élet. Szerencsémre itthonról dolgozhatok egyelőre, mert a munkába járás nap mint nap nem menne. 

Már 3 éve szenvedsz ezzel? Sajnálom. Az isiász egy kivétellel nekem is órákkal a terhelés után jön elő. Persze, érzem, amikor baj van, de pár óra múlva durvul el a helyezet. 
 
A közösségi csoportban valaki jól megmagyarázta, hogy mindenki, aki bevállalja a műtétet, az lusta tenni magáért. Szép... Nyilván neki még nem fáj eléggé, nincs bénulása, stb. Mert addig könnyen beszél.