Galliában és Ibériában sem volt elég a 100-150 év, jóval több kellett hozzá.

Gallia első körben kétnyelvűvé vált, kb. a 2. századra.

Ez azt jelenti, hogy a római közigazgatási és gazadasági centrumok, elsősorban a városok, a római helyőrségek és a római birtokosok villái latin nyelvűke voltak, míg a gall népességű, kisebb mezőgazdasági települések megmaradtak gall nyelvűnek.

Ezeken a kisebb településeken, főleg amelyek távolabb voltak a nagyobb politikai és gazdasági centrumoktól, a gall nyelv rendkívül szívósan tartotta magát, egyes helyeken egészen az 5-6. századig.

Az meg nem 150 év.

Ibériában is hasonló volt a helyzet, erőteljes regionális különbségekkel: a fejlettebb, városiasabb keleti partvidék és a dél előbb romanizálódott, északnyugaton (Galícia, Cantabria, Asturias) viszont igen sokáig fennmaradtak a kelta nyelvek, északon meg a baszk lényegében napjainkig.