Szia! Biztos írtam korábban, hogy a Facebook-csoportban is igyekeznek mindenkit lebeszélni a műtétről. Ilyen torna, olyan torna, Bemer terápia, kollagén, meg a többi ajánlgatása. Sokan bármit megtesznek, hogy elkerüljék a műtétet, mert a dokinak ugye kötelessége elsorolni a lehetséges kockázatokat, és ebből mindenki csak annyit jegyez meg, hogy lebénulhatsz, stb. (Mert a kezeletlen sérvtől persze nem...) Múltkor az csapta ki nálam a biztosítékot, amikor valaki előadta, hogy akit műtenek, az lusta tenni magáért... Szeretem még azt is, amikor műtötten papol valaki arról, hogy kell meggyógyulni műtét nélkül.
De egyébként a dokik is azt műtik csak tényleg, akit muszáj, addig küldözgetik konzervatív terápiára, vagy azt sem. Gondolom, sokan vagyunk.
Én is húzom még az időt, tornázom, csinálom, amit tudok, de folyton bennem van a para, hogy egyszer csak nem tudok megmozdulni... Így nehéz tervezni, programot csinálni, pláne pl. nyaralást tervezni. A szerencsém az, hogy még itthonról dolgozhatom, különben már nem lenne munkám. Mert egyelőre még elvagyok, de az ingázásra alkalmatlanul, mindent rövid távon tudok csinálni, amikor éppen jó napjaim vannak. Amikor rosszak, akkor magam alatt vagyok.
Nagyon örülök, hogy jól vagy, és teljesen megértem, amit átéltél. Lelkileg is kikészíti az embert ez a betegség. Az első műtétem után kb. 8 hét volt, hogy élhessem normálisan az életemet, de legalább egy év, hogy ne parázva induljak el otthonról. Már két műtéten voltam túl, amikor a családdal felmásztunk a Somló-hegyre a kilátóhoz, akkor én is imába foglaltam a gerincgyógyászom nevét. :)
A fúziós műtét után lett valami mozgáskorlátozottságod? (Pl. hajolásnál, cipőhúzásnál, stb.) Mert nekem is ilyen műtét lett volna harmadszorra, de ettől jobban féltem, mint a "sima" műtéttől.
Mondjuk nem az én döntésem volt, hogy egyelőre nem csinálják meg, de nem bántam. Csak hát így se jó... Akármikor kerülhetek olyan állapotba, hogy szükség lesz rá. Attól tartok, a lábzsibbadásom már marad így is, úgy is.