Ma mintegy 1000 egyszótagú szót használunk és 5000 kétszótagút. Azonban a
kétszótaguak egy része nem ezen ismert 1000 egyszótaguból képződött, hanem olyan
gyökökből, amelyeknek ma nem ismerjük a jelentését. Mindesetre ezen egyszótagú
gyökszavaink jelentését mindenki ismeri. Ha ezen gyökszavak mindegyikéből csak átlag 2
szót képzünk, azokat mindenki megérti. S az így előálló kétszótaguak mindegyikéből ismét
kettőt, szintén megérti. Ebből az következik, hogy a legkisebb szókincsű emberek még ma is
legalább 1000 egy-, 2000 két-, 4000 háromszótagú szót ismernek, azaz több mint 7000 szót,
hiszen ezenkívül ismernek sok négy-, öt- és hatszótagú szót is. Egy átlag magyarul beszélő
ma is legalább tizenöt-húszezer szót megért. A régi időkben a legkisebb szókincsű ősünk is
ennek a többszörösét bírta!
Őseinknek nemcsak a szókincsük volt nagyobb, mint a miénk, de sokkal műveltebbek
is voltak. Sokkal jobban ismerték és művelték természetet és vele összhangban éltek. A mai
átlagember jószerivel csak emberalkotta tudást ismer. Szerves műveltség, tapasztalat nem áll
mögötte. Azt már régen elfelejtettük
Rendkívül sokoldalúak voltak. Maguk építették a házukat, a kemencét, a tűzhelyt, a
csűrt, a górét, ólakat, kaput, kerítést. Szerszámaikat, eszközeiket maguk készítették. Maguk
készítettek rokkát és szövőszéket, amiken fonták a fonalat, szőtték a szöveteket. Festették,
varrták, hímezték is ezeket. (Tehát festékeket is tudtak készíteni). A libák pihetollaival töltött
finom dunnákat, takarókat csináltak. S még sokáig lehetne sorolni mi mindent. Ez a XIX.
század végéig így volt. Ismerték erdők-mezők-hegyek-folyók-tavak-lápok virágait, növényeit,
bogarait, madarait, halait, apró és nagy állatait. Tudták a gombákat, a gyógynövényeket, a
fűszereket, a kerti virágokat. De ismerték még ezek részeit is. Sokfajta növényt termesztettek,
gyümölcsfákat, cserjéket, bokrokat. A növénytermesztés mellett mindig sokféle állatot
tartottak. Ismerték terményeik feldolgozási és tartósítási módjait. Mindezen dolgokat el is
nevezték!
S, mindenki ismerte ezen elnevezéseket! Hiszen együtt, közösségben csináltak
mindent. Együtt építették a házat, jártak a fonóba, a malomba, a rétre, a szántóra, erdőre.
Továbbá, nem csak az ezerféle tárgyat, eszközt, szerszámot nevezték el, de mindenféle
munkálkodásuknak is nevet adtak, sőt a munkafolyamatok közbenső lépéseinek is. (pl
ványolás, tilolás, héhelés, gerebenezés, stb. stb.)
