A "topiknyitóra", ha kicsit megkésve is :o)

 

 

A "Kádár-korszak" alatt

 

a lakosság rájött, hogy mikor hol mit kell mondani, vagy mikor kell hallgatni.

Dolgozni amúgy sem nagyon kellett, a "kötelező" munkahelyen jól érezték

magukat, pihenhettek, illetve esetleg "maszekoltak" délután zsebpénzért.

Ahol meg dolgozni kellett 1-2 kivétellel, ott marhaságokat gyártottak.

Egyszerűen eljátszották a "szoc építés" nevű butuska rendszert, mert minden olcsó volt.

Senki nem akart "ellenálló" lenni, boldogulni akartak és békében élni, természetesen.

Persze ez az "ingyenélet" pénzbe került, sok pénzbe, nagyon sokba az államnak,

el is jött a csőd ideje, amiből a Németh Miklós vezette kabinet kirángatta az országot (1989).

 

--