Én egy éve nyomom... ;) Annyira volt jó, hogy leszámítva az alkalmankénti visszaeséseket, nem rosszabbodott az állapotom, de nem is javult érdemben. Továbbra se tudom igazán terheli magam - és itt ne cipekedésre gondoljatok, csak a mindennapi élettel járó tevékenységekre -, vezetni nem merek, mert a kocsiban való ülés nem túl jó a derekamnak, és egy szimpla bevásárlással járó séta is kikészít időnként. Jobb napokon töbet tudok sétálni, kicsit bringázni is, de gyakran kell bevennem fájdalomcsillapítót. Ja, közben a nyakam is "megadta magát" időközben, mert néhány hete nagyon fáj a bal karom, és kezem (ez zsibbad is időnként), nem tudok pár dekánál nehezebb tárgyat felemelni sem mondjuk az asztalról. :( Most már gyanús, hogy a tavalyi nyelési nehézségemet is egy esetleges nyaki sérv okozhatta. El kéne mennei megnézetni egy MR-rel.

Nekem az volt furcsa az Fb. csoportban, hogy nem is említettem Bene Máté Zoltán nevét a hozzászólásomban, csak egy másik tag bejegyzésére válaszoltam. Ahogy néztem, egy hónapja lépett be a csoportba, de még semmilyen aktivitása nem volt ott, ez volt az első megnyilvánulása, hogy sietett cáfolni, amit írtam. Ez valamiért nagyon fontos lehetett, gondolom, valamelyik embere szólt neki, aki tag. 

Szóval már régóta az az érzésem, hogy az a csoport semmi másra nem szolgál, mint kuncsaftszerzésre az ilyen olyan terapeutáknak. Biztos van köztük, akinek a módszere ér is valamit, de többségében ez a pénzkeresésről szól. Ezért is igyekeznek buzgón győzködni őket, meg lebeszélni a műtétről. Na, nem mintha arra bárki garanciát vállalna.
Bírom még a lelki okokat, a minap valaki azt írta, hogy ha megoldjuk a lelki bajainkat, akkor meggyógyul a gerincünk. Nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem: akkor kinő egy új porckorongom? 

Tudom én, hogy a betegségekhez lelki okok is vezethetnek, de sokkal inkább tapasztalom, hogy a betegség készíti ki az embert lelkileg. A fájdalom, a kiszolgáltatottság.

Szerintetek a szintén sokat ajánlgatott kollagén, cápaporc meg hasonló "csodaszerek" érnek valamit? Mert nekem ezekkel kapcsolatban is az az érzésem, hogy csak a pénztárcát lapítják. 

Remélem, mindenki elviselhetően van, és bizakodva várja a hidegfrontokat! :) (Csak viccelek, de jön az ősz lassan.)