https://hu.budapestbeacon.com/media-ugyek/bayer-zsolt-antiszemitizmusa-turhetetlen-lemondta-magyar-hirlap-elofizetest-izrael-budapesti-nagykovetsege/
- Reagálva Bayer Zsolt publicistának, a Fidesz V. számú tagkönyve tulajdonosának Tűrhetetlen című, a magyar politikai antiszemitizmust igazolni, felmenteni igyekvő, a kormányközeli Magyar Hírlapban cikksorozatára, Ilan Mór, Izrael budapesti nagykövete levelet írt a lap főszerkesztőjének, melyben élesen bírálja a napilapot a cikksorozat közlése miatt, illetve tájékoztatja arról, hogy a nagykövetség fölmondja a követség előfizetését a lapra.
„Egyszersmind tiltakozom az 1919-es és az 1945 utáni söpredék mai utódainak gyalázatos megnyilvánulásai ellen! Ezek, ha tehetnék, holnap vagy holnapután ismét ölnének. Épp oly kéjesen, mint elődeik” – nyitja a cikksorozatát Bayer. E sorok röviddel azután születtek, hogy a fideszes parlamenti alelnököt, Gulyás Gergelyt és Boross Péter volt miniszterelnököt a feldühödött tömeg megakadályozta Donáth György, a II. világháború idején országgyűlési képviselő, antiszemita politikus mellszobrának felavatásában. A szobor alig pártíz méterre lett volna a Páva utcai Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékmúzeumtól.
„Tehát a Tanácsköztársaság és a vörösterror utáni antiszemitizmus »természetes« és érthető, ami alól magától értetődő módon nem tudta magát kivonni sem Móricz, sem Ady. Rendben van, mi is így látjuk. Csak az nem világos mindezek után, hogy ha a legkiválóbbaknak, legokosabbaknak és legműveltebbeknek megbocsátjuk a vörösterror és a »zsidó lázadás« okozta antiszemitizmust, akkor vajon miért nem bocsátjuk meg ugyanezt a népnek?” – írja Bayer. Mindez azért is pikáns, mert Ady a Tanácsköztársaság kitörése előtt másfél hónappal meghalt, így sikeresen kivonta magát a vörösterror utáni antiszemitizmus alól.
„Rendben. Éppen ezért ideje feltenni a kérdést: vajon miért csodálkozunk azon, hogy az egyszerű parasztember, akinek meghatározó élménye volt, amikor a »zsidók« betörtek a falujába, és agyonverték vagy lámpavasra húzták a papját, a bírót és mindenkit, aki nem tetszett nekik, akit a »zsidók« azzal fenyegettek, hogy a templomából mozit csinálnak, nos, miért tartjuk megdöbbentőnek, ha ez a parasztember húsz (huszonöt – a szerk.) évvel később »részvéttelenül« nézte, ahogy a csendőrök elhurcolják falujából a zsidókat?
Ez a fontos kérdés, amikor antiszemitizmusról töprengünk, és ez a kérdés sok további kérdést vet fel. Például azt, hogy kinek lehet szobra ebben az országban, és ki döntheti ezt el?” – folytatja írását a Magyar Hírlap újságírója.
