Ha a hasonló stílusban zenélő előadók produkcióját elektronikusnak neveznénk, akkor bármilyen zene is "elektronikus", amihez egy stúdióban pl. utózengetést adnak, ami szinte mindennapos a hangrögzítésben – akár Glenn Gould Bach interpretációi is. :)

Az említett Meshuggah esetében - az elektronika jelenlététől függetlenül - azért még mindig a kéz "csinálja" a hangot, még mindig a gyakorlástól, tehetségtől, kreativitástól és persze a fantáziától függ a produkció értékelhetősége, újdonsága, vagy varázsa... Ilyen értelemben a Meshu abszolút színtiszta gitárzenekar, a húrok és gitártestek legapróbb rezgése is ott van minden hang elemében és következményében, mégha sűrű masszának is tűnik ez a gyanútlan és tapasztalatlan hallgatónak.

(Azért szívesen befizetnélek egy ilyen zenekar élő koncertjére, ahol rendesen megszólal az a pár (tíz- vagy száz)ezer Wattal szárnyaló hang, amiben nincs semmiféle felvételi vagy lejátszási anomália, barázdakövetési hiba, vagy éppen hangkar rezonancia, miközben nemcsak a füleddel, de a tested minden porcikájával érzed is a hangot, mint egy monumentális tárgyat, ami “benned rezonál”. Csak hogy megtapasztald, hányféle egyéb valóság létezik a sajátodon kívül is;)  Például a Meshuggah valósága, akik nem mai gyerekek, de egy sajátosan egyedi úton haladnak: ami néha olyan, mintha négyen négyféle számot játsszanának, amit az ötödik – Tomas Haake, a dobos – zsenialitása a világról alkotott, atomóra pontosságú látleletté alakítana. Miközben a feltámadt dinoszauruszok az oldalajtókon vonulnak a koncert terembe befelé ;Đ::

>>> https://www.youtube.com/watch?v=uq2HNLTxaZc