2000. május 14.

Dávod pápai megítélése
Ugye emlékeznek még? Hiába döntött az elsőfokú bíróság, hiába érvelt a Legfelsőbb Bíróság elnöke és az Alkotmánybíróság elnökhelyettese annakidején, a Dávodon megfogant élet fölött a küretkanál diadalmaskodott. Abban az ügyben akkor hasztalanul próbált meg mindent - a meghurcoltatást is vállalva - Kormos Miklós bajai római katolikus lelkipásztor is, akit a magyar bíróság másodfokon jogerősen elmarasztalt, bocsánatkérésre kötelezett. Papjának magatartását II. János Pál pápa egészen másként ítéli meg. Lakatos Pál interjúját hallják.

Lakatos Pál: Kezemben egy oklevél, Rómában, Vatikánvárosban keltezték, a Vatikán államtitkára írta alá 2000. február 16-án. Ez az oklevél azt tartalmazza, hogy a Szentatya, II. János Pál pápa Kormos Miklós tisztelendő atyát pápai káplánná nevezi ki az emberi élet, a magzat védelmében kifejtett tevékenységéért. A kitüntetés erkölcsi lezárása egy 1998-ban, Baján és Dávodon elindult ügynek.
Kormos Miklós: Mindenféleképpen egy reflexió a másodfokú polgári per jogerős ítéletére, amely szerint egyfajta erkölcsi elégtételt kellett volna adnom azért, mert a magyar állam törvénye, illetve az egyház idevonatkozó rendelkezése alapján megpróbáltam egy megfogant életet megmenteni, magának a gyermeklánynak a veszélyeztetettségét is megszüntetni ezzel együtt. Egyértelmű jelzés volt az egyház részéről: nagyon mély és ősi tanítása nyomán ezzel is kiállt az élet védelméért, és a konkrét ügyhöz így szeretett volna hozzájárulni.
Lakatos Pál: Muszáj felidéznünk, hogy mi történt Dávodon és mi történt Baján, 1998. márciusában? Van egy 13 éves kiskorú, P. Katalin, aki áldott állapotba kerül egy 24 éves fiatalembertől. Ekkor azt mondják, hogy tisztelendő atya gyónási titkot sért, mert a gyóntatófülkében tudja meg a kislánytól, hogy miről van szó. Ön akkor megkeresi az Alfa Szövetséget, a nyilvánosság elé lép - ezért mondják azt, hogy megsértette a gyónási titkot.
Kormos Miklós: Anonim telefonokból jöttek azok az értesülések, információk, hogy van Dávodon egy leányanya, aki vívódik különféle támadások miatt afelől, hogy a benne megfoganó életet hogyan tudja kihordani. Több osztálytársa, volt hittanos társai, egyértelműen ott vannak mellette abban, hogy ha még fiatal is, de az abortusz nem alternatívája a megfoganó élettel szemben. Az örökbeadás lehetősége került talán leginkább elő ebben az összeállításban. A leányanya kapcsolatba kerül hivatalból a Bajai Családsegítő Központ egyik munkatársával, aki a Dávodi Gyermekjóléti Szolgálatot látja el, és aki nagyon korrekt módon próbál számára az abortusz mellett más lehetőségeket is bemutatni. Az ő révén kerül volt hitoktatójával kapcsolatba - hetedikes koráig hittanos volt -, aki megerősíti ebben őt. Ekkor már édesanyja - mint jogi képviselő - révén aláírva tt van Baján, a Családvédő Szolgálatnál az első abortusz-kérelme. Annak hatására, ami benne történt - megérti, hogy mit jelent ez a megfoganó élet, látta a Néma sikoly című filmet -  szeretné elkerülni ezt és ezért nem jelenik meg. Összehívnak erre egy úgynevezett esetmegbeszélést, ahol a polgármester, az iskola igazgatónője, családfenntartóként Katalin bátyja, az édesanyja, illetve a családsegítő központ munkatársa van jelen. Az információ, ami hozzám ezzel kapcsolatosan este megérkezik, az az, hogy megtörve a  lány addigi akaratát, rákényszerítették az abortuszra. Nemcsak arról van szó, amit utána bírósági tárgyalások, a másodfok is hoz, hogy nekem tudomásom volt arról, hogy a lány beleegyezett az abortuszba, hanem arról is, hogy milyen kényszerítő körülmények között! A Bajai Bíróság anyagában egyértelműen szerepelnek ezeknek a kényszerítő tényeknek a momentumai. Részben fizikális a megfenyegetettség: elhangzik az események folyamán, hogy kirugdossák belőle, ha most nem veteti el ezt a magzatot. Folyamatosan verték előtte, kijelentették, hogy csak akkor mehet haza, ha a műtét megtörtént, vagyis csak lapos hassal.
Lakatos Pál: A feltételezett apa, a 24 éves fiatalember vállalja azt, hogyha megszületik a gyermek, akkor ő apja lesz és felneveli.
Kormos Miklós: Cigány testvérünkről van szó, bennük az életösztön egyébként is sokkal erősebb és mélyebb, és valahol elképzelhető, hogy valóban ez a cigány édesapa szerette volna ezt a gyermeket megtartani, megőrizni.
Lakatos Pál: Tehát szó sincs gyónási titoksértésről, hanem Ön ismeretlen telefonálók révén jut az információk birtokába. Megindul Ön ellen és az Alfa Szövetség ellen a hadjárat, először csak a sajtó útján.
Kormos Miklós: A Blikk című lap kapta föl ennek a "szenzáció-értékét", hiszen akkor már a bajai úgynevezett próbaper kitűzött időpontja adott volt. Miután ez lezajlik, már akkor megjelennek  különböző támadások. Többek
között maga a bajai polgármester és mások is javasolják, hogy itt érdemes lesz egy polgári pert indítani azokkal szemben, akik idáig vitték úgymond az ügyet, hogy ebből egy bírósági per lett.
Lakatos Pál: Újabb és újabb sajtótámadások, hiszen kereskedelmi televíziók kamerái rendszeresen megjelennek a helyszínen, a televízióban tudósítanak vagy félretudósítanak, ezt ki-ki vérmérséklete szerint ítélheti meg. A tény az, hogy a próbaperben nem marasztalják el tisztelendő atyát, hanem arról van szó, hogy az abortusz elvégzését tiltják meg.
Kormos Miklós: A bajai pernél én tanúként voltam jelen. Ez volt az úgynevezett próbaper, az igazi célja az volt, hogy ez a magzat, mint élet megmaradhasson. Tehát itt született az a döntés, hogy a magzat élethez való joga erősebb a nő rendelkezési jogánál. Mindezt konkrét szituáció, vallomások, tények alapján mondja ki természetesen a bírónő. 
Lakatos Pál: Ekkor lép közbe Kökény Mihály, akkori egészségügyi miniszter, MSZP-s országgyűlési képviselő, és kétségbe vonja a bajai bírónő jogát a döntéshez, és megkérdőjelezi a bajai bírónő képességeit. Erre meg kell szólalnia a Legfelsőbb Bíróság elnökének, Solt Pálnak is, aki viszont védelmébe veszi a bajai bírónőt. Itt tulajdonképpen a bírósági folyamatokba való illetéktelen beleszólásról van szó!
Kormos Miklós: A másik akkori iniszter, aki nagyon érdekes módon, tapogatózva van benne a történetben, az Vastagh Pál igazságügyi miniszter. Ő maga is érzi azt, hogy itt a másodfokot meg kellene várni, és próbálja sürgetni azt, hogy minél hamarabb ez legyen a megnyugtató döntés. Ez később meg is születik. Nagyon érdekes módon, amit publikálnak, annk az a lényege, hogy vissza kellett volna utasítani az első fokon magát a tárgyalást, miután már az abortusz sajnos elvégeztetett.
Lakatos Pál: Mert miközben a bajai bírónő meghozta a döntését, hogy az életnek nagyobb joga van a halállal szemben, aközben jelent meg a színen Kökény Mihály miniszter, aki intézkedett és ha úgy tetszik, erkölcsileg és jogilag is fölmentette az abortuszt elvégző orvosokat, engedélyezte az abortuszt és így megtörtént.
Kormos Miklós: Így van, itt ilyen különböző csavarások történtek, hogy most hogy kell értelmezni ezt az első fokú bírósági tárgyalást. Lábody Tamási, akkori alkotmánybírósági helyettes elnök, Solt Pál mellett nagyon egyértelműen érvelt akkor, a különböző napilapok le is hozták, hogy miért nem volt joga beleszólni ebbe az ügybe Kökény Mihálynak.
Lakatos Pál: Előttem van egy 1998. márciusi közvélemény kutatás, a Median végeztette el. A kérdés úgy szólt: Mikor döntött volna helyesen a 13 éves lány és családja, akkor-e, ha a magzat megtartása mellett dönt? Erre 9%-a a megkérdezetteknek válaszolt igennel, nem tudta a helyes választ 6%, és 85%-a a megkérdezetteknek úgy válaszolt, hogy a 13 éves lány és családja akkor döntött volna helyesen és akkor döntött helyesen, amikor az abortusz mellett döntött.
Kormos Miklós: Amikor a '91-es, '92-es időben az első magzatvédelmi törvény előtt szintén voltak közvélemény kutatások, már akkor a média tudatos munkássága nyomán az emberekben egy nagyon mély erkölcsi vákuum élt a megfoganó élettel kapcsolatosan. Hadd mondjak erre egy példát, hogy egyértelmű legyen: énnekem engedélyezik az abortuszomat, később lehet, hogy rájövök arra, mekkora válság, mekkora mély seb maradt ezután, de hát a törvény azt mondta, hogy én ezt elvégezhetem, tehát akkor megteszem, mert ha lehet, miért ne tegyem. Ha kiderül, hogy ez mégse jó, hogy én bűnt követtem el, akkor én bűnös vagyok -  egy reflexió az, hogy ez nem lehet bűn, ez jogos dolog. k. A gyógyulásnak mindig elsődleges módja az, hogy én merem bevallani azt, hogy valamit nem jól tettem, hogy valami helytelen dologba belekeveredtem, akkor is, hogyha talán nem is én voltam csak a felelős, mert nagyon sok összetevője van az abortusz kérdésnek. Leginkább kifejezetten a hamis propaganda, amely nem számol a következményekkel, nem számol azzal, hogy milyen úgynevezett posztabortusz-szindróma lehet, mit jelent a következő gyermeknek, az egész családnak.
Lakatos Pál: És mit jelent a nemzet számára, hiszen egyre többször beszélünk a fogyó nemzetről.
Kormos Miklós: Fekete Gyula -  úgy is mondhatnám, hazánk egyik Gandhija, aki járja az országot előadásaival - nagyon mélyen rávilágít erre, hogy az az 5-6 millió meg nem született élet mekkora vesztesége ennek a nemzetnek. Nem is beszélve azokról a sebekről, amiket a családon, az embereken, a különböző betegségek okozójaként és az abortuszoknál ugye meg lehet figyelni. Benne van a köztudatban, hogy mint egy lehetőséget megőrizzük a magunk számára az abortusz vívmányát, saját elpusztításunk ehetőségét. Ha nem így lenne, akkor tulajdonképpen be kellene vallanom azt, hogy amit tettem vagy én is javasoltam, az ezek szerint eddig rossz volt. A konkrét üggyel kapcsolatosan pedig az a félretájékoztatás, amelyben megjelenik az, hogy van egy szerencsétlen, szegény sorsú család, ahol maga a lány -  hiszen a vallomások később már ezt mutatják! - nem akarja ezt a gyermeket, ő egy bűncselekmény áldozata, szegény sorsú, problémás, satöbbi. Egy ilyen szituációban a legtöbben úgy érzik: talán valóban az lenne a legjobb, ha nem születne meg egy élet. Főleg úgy, hogy az édesanya és a lány együttes döntését látják, hiszen nem mutatták be konkrétan, nem jelent meg az a valóság, hogy mit érzett, mit akart volna itt tulajdonképpen ez a leányanya, illetve hogy milyen következményei lehetnek pont egy ilyen fiatalkorú leányanyán egy abortusznak.
Lakatos Pál: Ez a magzat nem született meg. Vereséget szenvedett, atya?
Kormos Miklós: Annak idején Lábody Tamásnak az Új Ember című újságban jelent meg egy nagyon érdekes írása, amelyben Jézus peréhez hasonlítja ezt a történetet. Ott a tömeg azt kiáltja Pilátus felé: Feszítsd meg őt! Most egy másik jelszó hangzott el: Kapard ki őt! Ez a kis élet nem  tehetett arról, hogy mikor, hol, milyen körülmények között fogant meg. Megfogant, Istentől kapott ajándék volt ez az élet, szerető környezetet várta volna. Ahogy Jézus a látszólagos kudarcban, a keresztre feszíttetésben úgy néz ki, hogy megsemmisül -  de föltámad; nagyon sok olyan jelét lehet látni a dávodi ügynek is, amelyben kezd kibontakozni az, hogy ez sem volt teljes vereség. Nekem egy nagyon szép jel volt az, hogy rögtön másnap megkeresett egy leányanya, aki szintén áldott állapotban volt, szerette volna megtartani úgy a gyermekét, hogy ezt mások ne tudják meg. Főiskolás volt vagy egyetemista, már nem tudom pontosan. Szintén az Alfához küldve, tudtam neki segíteni, úgynevezett ilyen titkos válságterhesként tudják őt kezelni. Kicsi válasz, hogy ott elpusztult egy, de itt segíthettem, hogy egy újabb talán megmenekülhessen. Láttam egy képeslapot a Társaság a szabad jogokért kiadásában, amelyben kvázi magamat láttam vissza egy hatalmas nagy fekete kabátban, amint berontok egy házba, ahol szeretné az áldott állapotban levő lány magát megvédeni velem szemben, a másik oldalon pedig ott van az írás, hogy mindenkinek saját szuverén joga és döntése az abortusz.
Lakatos Pál: Most, hogy ezt a kitüntetést megkapta a Szentatyától, a kereskedelmi televíziók, a korábban az ügyről sokat író újságok megkeresték-e Önt?
Kormos Miklós: Eddig még nem tudok arról, hogy volt egy fajta reflexió valamelyik liberális, tehát nem kifejezetten a saját értékvilágomat tükröző médiában, ahol mintegy kontra értelmezték, hogy
amíg a magyar állam valakit elítél, addig a Vatikán pedig kitüntet.