ha elmúlik e világ, nem maradhatok
eltűnő magamba zárkózva hallgatok
hallgatom a csendet, múltam szava fáj még
de messzi fényektől megpirkad a tájék
kérdezik, hogy mi fáj, nem felel a néma
nyiladozó számból hang is kijön néha
szép angyal kérdezi, hogyan szól a nevem
és hogy emlékszem-e, hogy mi történt velem
és akkor meglátom az ágyat alattam
infúzió csöpög, mégis itt maradtam