Pesszimista-realista-optimista, ez is relatív, hiszen félig üres a pohár, fél pohár pont, de közben félig tele is, mindhárom igaz :)

Magam részéről inkább realistának érzem a "társad a lom" bírálatát, kritikáját, a pesszimisták nem ide jönnek olvasgatni, véleményt cserélni, szerintem őket a legkevésbé foglalkoztatja, hogy a fenébe építették fel az egyiptomiak több ezer éve azokat a Várhegy magasságát közelítő szabályos kőgúlákat.

 Az optimistákat viszont kedvelem, még ha időnként egyértelmű paradoxonként jönnek is az érveik:

"... oda költözhet a Földön, ahova a hatóságok és a pénze megengedi. Mi ez, ha nem fejlődés???:-)"

 Mondjuk az ellentéte, azaz nemfejlődés ;)

Kétezer éve is pontosan így volt, e kettő dolog függvényében tudott lépni az emberke, e kettő határozta meg a szabadságot és a fejlődést is. (néha még ezekkel sem ugyebár, mert annyira sötét, primitív és ostoba hatalommal állt szemben, ahol szó sem lehetett ilyen luxus igényekről)

 Ugyanis a hatalom és az uralkodó pénzügyi rendszer is éppen kétezer és pár száz éve (mióta azt a mocsok pénzt "feltalálták") dönti el, mi fejlődhet és hogyan - csakis az, és úgy, hogy nekik hasznos, profitot hozó legyen. Különben el van kaszálva, halálra van ítélve, zúzda, de nyom nélkül. Mai napig, most is.

 Viszont az egyiptomi ókori csodák még jóval a pénz megjelenése előtt készültek, Asszuántól-Gízáig, Alexandriáig, nem a sok pénz hajtotta az építkezéseket, óriási szoborcsodákat, valami más állt a háttérben - vagy előtérben, előzményként, ami utána eltűnt, talán szándékosan tüntették-felejtették el, merthogy félelmet-idegenkedést ébresztett valami irányába, amit akár "ördögi-démoni, földöntúli, természetfeletti, nem embernek való, idegen(???)" erőnek-tudásnak véltek - könyveltek el - tanítottak .... addig sulykolva, míg szépen beleestünk a "létrára tilos felmászni a banánért" csapdába, pedig már évezredek óta nem büntettek érte, de hááát .... nem fejlődtünk.