"??? Nem találtam ki. Ha visszaolvasod itt a hozzászólásókat, igenis nagyon sokan vallják és hiszik a kizárólagos anyagelvűséget és a létezés céltalanságát."

 

Ez a gondolat mást tartalmaz, mint az előző kommented. Az előzőt vitattam, nem ezt. Ez nem kiegészítése az előzőnek, hanem egy másik okosság. Nem fogok ezzel foglalkozni, amíg az előzőt nem akarod tárgyalni. Ha ezzel kezdek el foglalkozni, akkor írsz egy harmadik, az eddigi szövegeidtől is eltérő tételt.

 

"Ez mind semmi! Képeld, a hit nagy szabadságában tömegesen vannak olyanok, akik meg komolyan abban hisznek, hogy a világ, az anyag csak úgy magától van, és magától, sőt, véletlenül (sic!)  bonyolódott eladdig, hogy értelmet szült" (...)

- kiemelés tőlem

 

Erről van szó, nem az újabbról.

- Kik képviselik ezt? Ki ez a tömeg? Én csak azt a tömeget ismerem, akik nem tudják a választ a miértekre, ezért nem adnak rá választ. (A "véletlenül (sic!)" rész meg aztán extra ostobaság, az apologéták szalmabábja.)

- Illetve ismerek egy olyan tömeget, akik nem tudják a választ a miértekre, de választ adnak rá (te ebbe a tömegbe tartozol).

 

"Az első mondat a lényeg. A második már nem szükségszerű."

 

De. Szükségszerű. Az Isten nevében történő állításokat nem lehet megkülönböztetni "Isten szavától". Szóval az "Isten szavára" való hivatkozás azonos tulajdonságokkal bír, mint mondjuk az én szavamra való hivatkozás. Persze lehet, hogy tévedek, és te tudsz olyan módszert, ami alapján ezek megkülönböztethetőek. Esetleg leírhatnád ezt a módszert. Honnan tudod, hogy egy adott állítás "Isten szava", vagy az állítást közlő saját szava?