Élveznéd barátnőm házát Rákoshegyen. Volt egy idő, mikor azt hittem elviszi a ház tetejét a leszálló malév gép. Most már jobb a helyzet, de azért csendesnek nem mondanám a helyet.

Engem, nyilván nőként, nem vagyok annyira izgalomba a gépekért, soha nem tudott izgatni. Életem első útja ibusz turistaként rémálom még most is ha eszembe jut. Utána 9 évig nem ültem repülőre. Aztán mikor felkerültem északra, rájöttem, hogy muszáj ha napot akarok látni. Nagyon féltem, de akkor már persze modern nagy géppel mentem és semmi izgalom nem volt. Mára már tök mindegy, hogy buszra vagy repülőre szállok. A busz javára szól, hogy bármikor ki lehet szállni és nem kell 10-12 órát egy helyben tipródni. Nem is beszélve attól a rettenetes tömegről, ami manapság a reptereken van. Nincs már szándékomban repülővel utazni ebben az életben. De a fiatalok csak utazzanak, bírják a gyűrődést és utazni csodálatos dolog.