én szeretem Cavendisht, mert egyszerűen elpusztíthatatlan, és mert Thomas-szal együtt utolsó hírmondói a húsz évvel ezelőtti brit pályakerékpáros válogatottnak. Olyan hihetetlen gárda volt, a nők is, a férfiak is, ami nem lesz még egy a sportág történetében. Gondolom, hogy ebben bízik a pekingi rendőrség is. :-)

Abban az időben írt naplót Robert Wagner a radsportba, amikor alakult Groenewegen vonata. Hihetetlen dolgok történtek velük, volt, hogy Wagi kiált a vezetésből, mert elnézte a táblát, 1000 m helyett 300 m-t látott. Volt, hogy azért állt ki, mert azt hitte, van valaki Dylennel, de nem volt. Akkor lett belőlük világklasszis vonat, amikor Dylan tudása felnőtt a tehetségéhez, és amikor már irányítani tudta az embereit.

A sprintervonat tehát nem a fán terem, azt minden világklasszis sprinter magának építi fel.  Jól kell választania, jól kell irányítania, el kell nyernie a vezetés bizalmát. Egy ilyen vonat éppolyan drága, mint az igazi. Cavendish neve, tapasztalata, eredményessége győzte meg az Asztanát, hogy érdemes beruházni rá. Ha jó a vonata, az a sprinter, a segítői és a csapatvezetés közös érdeme.