Vimola Ágnes: Tavaszi erdő - Dobogókő

 

 

Csorba János

 

Májusi köszöntő

Az akkoriak is, mint manapság, a megújulás napját tartották május elsejében. Ekkor már zöld volt a határ. Zöldültek a fák, a legények éjszaka zöld májusfát aggattak a leányok kapuira. És még volt egy nagyon szép hagyomány, amit kár, hogy elhagytak: a májusi köszöntő. A népi szokás legszebbjei közé lehetett volna sorolni. Május hajnalán a cigány muzsikások hát nem éppen mindenkit, de rendszerint a gazdákat köszöntötték. Kora hajnalban arra ébredtek, hogy a cigányok muzsikáltak az ajtóban. Szép csöndben húzták:

 

Jólesik a bús szívnek, hogyha panaszolhat,

Ha a maga bujából másnak is adhat.

Ó én édes galambom, ó míly szeretlek,

Még éjszaka álmomba téged ölellek.

És mikor felébredek sehol sem lellek.

 

A másik májusról szóló nótát így hallottam:

 

Behintem útadat orgonavirággal,

Hogy május éjszakán azon menjél által.

Ne kössél koszorút gyönge ibolyából,

Jó lesz a síromra fehér orgonából.

 

Szeresd az ibolyát, ne bántsd a virágot,

Aki a májusról oly sok szépet álmod,

Valamikor én is májusról álmodtam,

Egy borongós őszi nap jött a valóságban.

 

Nyíló kis ibolyák, Istenem, de szépek,

Reszketős ajakkal májusról beszélnek.

Valamikor én is májusról beszéltem,

Tele volt a pohár, mégis hullt a könnyem.

 

Nem olyan sokból álló, de szép szokásai voltak őseinknek. És ha az ember összeszedi a sok aprólékot egy csomóba, akkor látja csak, hogy annak mindegyike valamiről beszél. A legtöbbje a tisztességről, becsületről és az illemről. Noha az csak szórakozás volt az akkori időben is.