Hogy érthető legyen az álláspontom, elmagyarázom részletesebben.

A "bizonyítás" mindig egy racionális és logikus intellektuális folyamat. Azért az, mert a bizonyíték mindig egy objektív létező dolog (valami amit bármely ember orra alá lehet dugni, hogy "Nesze, te is vizsgáld meg!") viszont amit bizonyít az csupán egy emberi állítás. És ez két külön kategóriája a létezőknek. Nincs a kettő között - objektív dolog és verbális kijelentés - olyan közvetlen kapcsolódás, mint ami mondjuk a kulcs és a zár között van (objektív dolog és objektív dolog) . Minden egyes esetben szükségszerűen az objektív bizonyítékot egy logikai kapcsolattal kell hozzákötni a verbális állításhoz, hogy az a bizonyíték miért és hogyan igazolja azt az állítást.

Viszont ha a bizonyíték és a bizonyítandó állítás között szükségszerűen van egy logikai kapocs, akkor ebből kettő dolog következik:

- meg kell tudni érteni ezt a logikai kapcsolatot, és ez nem mindenkinek sikerül, mert egyes logikai kapcsolat (pl. a péklapát és a pofáncsapás esete) egyszerű és szögegyenes, mások viszont olyan bonyolultak, hogy csak fejlett és hibátlan logikai képességgel nagy tárgyi tudás mellett lehet megérteni (pl. hogy a transzpozonok hogyan bizonyítják az evolúciót).

- a logikai kapcsolat minden eléggé okos ember számára egyértelműen ugyanúgy értelmezhető, azaz ha tényleg az igazság érdekli az adott embert, akkor a bizonyíték és az állítás közötti logikai összefüggést felismeri és elfogadja, és pont ugyanúgy nem ellenkezik ellene, ahogy széllel szemben se pisál, hiszen az ostobaság.

Röviden: ha helyes a logikai kapcsolat a bizonyíték és az állítás között, akkor az értelmes emberek ezt automatice elfogadják.

A csekélyebb értelműek esetleg nem képesek felfogni (az igazán csekélyek meg még esetleg az állítást se értik!), és előfordulhat az az eset, hogy valaki a logikai kapcsolatot figyelmen kívül hagyva emocionális okokból utasítja el az elfogadást. De ez utóbbi esetek semmit se számítanak a bizonyíték és a bizonyítás szempontjából.