Az a 80 km legfeljebb 25-30. Kisebb hegyet még? 5700 a szint, vagyis 6300 körül, mert taljánosan mérnek:) Hidd el, az a környék olyan, hogy még csak nem is kamusík, hanem ténylegesen érezhető az emelkedés, ott nem fognak ing-gatya üldözi, mert meghalnak a segítők a Mortirolo aljáig. Az lesz a kulcs, hogy minél többet kell pihenni, a fölfelékben is, bármilyen furcsa, nem szabad ugrálni, lószolni, végig kell tempózni a napot az utolsó 50 km-ig. 222 km borzalmasan sok, a második hét végén meg különösen, és az olyan súlytalan versenyzők, mint Paret-Paintre, szakaszt nyerhetnek. Őket a "nehezek" mint Valter (65kg), Quintana (59kg) a lejtőkön hibára késztethetik, illetve el tudnak annyit szakadni tőlük, hogy extra erőt kelljen igénybe venni ahhoz, hogy felérjenek. A Mortirolon a lefelékben óvatosan, ésszel kell menni, mert nagyon keskenyek utak, ahol folyamatosan fékezni kell, nem lehet igazán elengedni. 

Atinak mindenképpen mennie kell, ha van esze, akkor a rajtban odamegy pár emberhez, és megbeszéli velük a szökést. Mindegy, hogy hazaér vagy nem, érezni, tudni kell, milyen egy szökés, mert ez is kimaradt neki az utóbbi években. Ameddig megy, addig jó, aztán le lehet szakadni, és pihenni, majd kedden ismét szökni, és meghalni a győzelemért.  Nincs választása.