Hátizsák, riadó, ellenőrzés...

Én voltam riadó esetén a légifigyelő. Fel kellett másznom az épület tetejére, és onnan üvölteni, ha "ellenséges" gép közeledik. Tök nyugis állás volt, miután egyébként is a tetőn szoktunk napozni, voltak fennt pokrócok, dobozok a sörnek, stb.
Egyik alkalommal a riadó végén összeterelték a bandát az alakulótéren /ezt sem értettem soha, hogy azt miért így hívják... soha nem alakult át az a tér. Igaz, mi sem./ Hátizsákok ellenőrzése.
"- Na, elvtársak, ki mit vinne magával, ha gyorsan el kellene hagyni a laktanyát?"
Kivettek közvetlenül mellőlem egy kollégát, az előttem lévő sorból kettővel arrébb egyet, mögülem kettőt. Kipakoltatták a cuccokat, az egyiknek nem volt törölközője /Mi van, maga lapulevélbe törölközik?/ a másiknak nem volt fogkeféje, stb. Az én hátizsákomban meg három darab párna volt... a víz folyt rólam mindenütt /én voltam ti. az írnok... a főnököm meg felhősülő arccal tekintgetett oldalra, mert tudta a tényállást :-))))/ De megúsztam.

Másik riadó:
Éjjel kettőkor a katonai parancsnok irodájában tivornyáztunk éppen, kb. 500 db eltávpapír meg egyebek kitöltése után, vagy nyolcan, mikor szóltak telefonon, hogy Bp-ről jött "Vuk" ellenőrizni. Piák a főnök páncéljába elrejtve, lepecsételve, gyors szellőztetés, banda fele ablakon kiugrál, másik fele lázas munkát imitál... bejönnek, nagy hapták, minden lemegy, közben odasúgom az öregnek: - Főnök, ha ki akarják nyittatni a páncélt, nincs itt a kulcsa, otthon felejtette. - Miért? - Ne kérdezzen semmit, ne nyissa ki, ha jót akar... Nem is nyitotta ki :-))))))
Utána persze benyomott reggelig egy üveg konyakot. :-)
Minden reggel 7-kor úgy kezdtük: bebotorkáltunk az irodába, gyártottunk az öregnek egy "tisztességes" KV-t mire bejött, vagyis egy duplát, felöntve fullig konyakkal. Ennek csatlakozása volt a 7.30-as "Jó reggelt" konyakhoz, majd pedig a 9.00-ás "Igyunk még egyet"-hez. Ha ez a reggeli kávézás elmaradt, hisztisebb volt, mint egy menstruáló nő... :-(
Mi ezzel szoktuk néha fenyíteni, mikor morcosak voltunk.
A másik kedvencünk, egy repülős ezredesből avanzsált alezredes pol.h., mikor szomjas lett, mindig a "póttartály" iránt érdeklődött... Ebből lehetett tudni, az első körökön már túl van, csak még inna.