Sfakutya, amikor fáj, akkor fáj. Ez tény. Ekkor eleresztheti magát az ember, de ez olyan, mint kimerülten télen a hóba lefeküdni. Fagyhalál nem lesz belőle, csak rosszabb lesz. Engem 10 éven keresztül prockorongsérve kezeltek. Nos nem az volt. Pont az ellenkezőjét kellett volna tennem. Akkor szinte tilos volt mozogni. Ezt aztán le kellett dolgoznom, tehát vannak fogalmaim a dologról. Ha nem is sérvem van, de a becsípődés, stb. azért elég gyakori, és az se finom.

Ekkor ugyanaz van mint a bombázó pilótáknál, amikor lőnek rájuk. Össze kell szorítani képletesen a segged lyukát. És úgy folytatni (ha van értelme orvosilag). Ha eközben felesleges emóciókat termelsz, akkor attól feszültebb leszel. Ehelyett meg kell tanulnod uralni a szervezetetedet, amire ha nem vagy beteg, akkor semmi szükséged, mert köszöni, de működik magától. Ha tudod, hogy az az izom fáj, mondjuk a keresztcsontod táján, akkor az minek a jele, és akkor mi a teendő, akkor már jó. Ha ehhez hozzászoktál, akkor már nem jelent külön erőfeszítést megpróbálni kivédeni, hiszen megtanultad.

A beletörődés szóval nagyon kell vigyázni. Én pl. nemhasználom. A belátás a jobb. A már nem csinálható helyett kell keresni valamilyen más elfoglaltságot.

Szívesen. Fel lettél konferálva. Szerintem túl fogod élni, de kössed fel a gatyát.