Kedves János és Patmore!

Jól megdolgoztattatok. :-)

Bernardo de Aldana magyarországi hadjárata (1548-1552). Közreadja Szakály Ferenc, fordította Scholz László. Bp., 1986. 138-140. pp.

"Ott átadott a királyné egy keresztet és egy koronát Gian Battistának és a királyi követeknek, továbbá egy köntöst, egy jogart és egy hegyes orrú cipőt is, tudniillik ezek az uralkodói jelvények, melyek a magyar királyok koronázásához elengedhetetlenek, s amelyek annak idején valamilyen úton-módon férjének, János királynak a birtokába kerültek; és akkor a királyné az említett jelvényekkel a kezében a baráthoz fordult, és elmondta, hogy azért tartotta magánál őket, hogy midőn nagykorúvá válik gyermeke, velük az ország királyává koronázzák, ám minthogy még gyermek a fiú, ő pedig asszony, egyikük sem tudná épségben megőrizni a jelvényeket, az pedig roppant súlyos következményekkel járhat nemcsak az országra nézve, hanem az egész keresztény világra is, hiszen közel a török, s nagyon is feni a fogát Erdélyországra; s minthogy nem kíván senkire ekkora bajt zúdítani, a jelvényeket íme átadja a követeknek, kik a fenséges római és magyar király képviseletében vannak jelen, megbízván őket, hogy a férjétől reá maradt erdélyi királysággal egyetemben adják át őket őfelségének, merthogy azontúl a királyt illeti meg az ország - övé lesz az a föld minden javadalmával egyetemben, amint védelméről is neki kell gondoskodnia -, ő pedig, a királyné egyúttal lemond minden jogáról és követeléséről, amellyel az országot illetően valaha is rendelkezett, hozzátéve, hogy módfelett elégedetten távozik, hiszen azontúl a király kegyességét és pártfogását élvezheti; majd kérte a követeket, hogy igaz közvetítőként gondoskodjanak arról, hogy őfelsége mindent teljesítsen, amiben megállapod-tak és megegyeztek. A követek ekkor átvették a koronázási jelvényeket, a barát pedig azt válaszolta a királynénak, hogy bízvást elégedett lehet, merthogy őfelsége olyannyira kegyes uralkodó, hogy nemcsak hogy minden ígéretét megtartja, hanem annál jóval többet is tesz majd érte, amint tetteiből maga is látni fogja. E szavak után a barát is elismételte, hogy mint János király gyermekének gyámja és nevelője, továbbá mint Erdély kormányzója lemond minden addigi jogáról. E ceremónia után (mely alatt a királyné nem tudta titkolni szívének fájdalmát: csak úgy patakzottak a könnyei) valamennyien útnak indultak Kolozsvárra, ahol időközben egybegyűltek már az ország urai és követei, kiknek beszámolt a királyné mindenről, amiben a római királlyal megegyezett, egyszersmind köszönetet mondott, hogy oly szívesen fogadták s jól szolgálták Erdélyben, majd kérve kérte őket, hogy őfelségével se bánjanak másképp, teljes hűséggel szolgálják, már csak azért is, mert a római király jobban meg tudja hálálni a szolgálatukat, mint ő vagy János herceg (tudniillik akkor így hívták a fiát). Ezután pedig a király megbízásából és parancsára Gian Battista kihirdette, hogy őfelsége legkisebb leánya jegyességre lép János herceggel, ki a néhai János király s a jelen lévő királyné, Izabella gyermeke volt, s a jegyességet ott mindkét tábor nagy örömmel meg is ülte. Mindennek végeztével a barát kiváltotta a királyné ékszereit - Izabella annak idején azért adta zálogba őket, hogy fedezni tudja saját költségeit, valamint hogy megfizethesse a sereget, melyet a barát megtámadására toborzott -, s belátása szerint adott belőle a királynénak meg a gyermeknek, amit Izabella egyébiránt kevesebbnek talált, mint amennyit szeretett vagy elvárt volna, s az összeg a kincsről keringő hírek szerint is csekélynek tűnt."

Részletesen az egészről a topicomban, "Történelem és politika". Egyébként nagyon érdekesnek találom az egészet, érdemes lenne megvitatni. Röviden: a forrásban nincs szó arról, hogy a koronát megcsonkították volna.

Üdv, Andris