Kedves Soknevu,

Ne mesélje be nekem senki, hogy a II. Világháborúban - de akár melyik háborúban - golyófogónak odahajtott áldozatok életüket ADTÁK a hazáért. Nem. Azoknak a szerencsétleneknek az életét elvették.

Logikusnak latszik, de megsem az. Hiszen mi van akkor, ha megtamadjak azt az orszagot ahol elsz (mondjuk a hazadat). A dolog keteselyes: Vagy mesz vedeni, vagy nem. Ha nem (es feltetelezed, hogy masoknak ugyanugy joguk van nem menni es nem vedeni, es ok is pontosan ugyanazt fogjak csinalni mint te), akkor beletorodsz abba, hogy el leszel foglalva, es valamilyen formaban le leszel igazva. Ha ezt te nem banod, akkor "igazad van", de nem lehetsz meglepodve azon, hogy vannak akik ezt banjak, de ugyanakkor egeszen addig amig egy tarsadalomban elsz, el kell fogadnod, hogy lehet hogy te kapod azt a szerepet, hogy megelozd a leigazast. Mert ugyebar azt te is tudod, hogy az elfogadhatatlan, hogy "menjenek azok harcolni, akik szabadok akarnak maradni, en nem banom a rabszolgasagot".

Nem egy konnyu kerdes.

Gabor
Ps: mi (volt) a velemenyed az USA-ban, 60-as evekben elterjedt, liberalis, kommunista szimpatizans, "we would be rather red than dead" gondolatmenetrol?