Sziasztok,

Hétfőn 3/4 6-kor a Fellini-Casanova c. olaszul beszélő filmet vetítjük magyar feliratokkal.


A közönség legnagyobb része által elkönyvelt "botrányfilm" minősítés ellenére

Federico mester ezt tartotta a legszebb és legtisztább filmjének:

"Az Emlékiratokat csupán a szerződés aláírása után olvastam, s nyomban szédülés fogott el, az a rossz érzés, hogy
nem kellett volna belemennem. Bernardino Zapponi vigasztalt, hogy emlékezzem csak vissza, a Satyriconnál is
ugyanez volt a helyzet: aláírtam, s csak azután olvastam el Petroniust. Igaz, csakhogy a Satyriconnál azonnal
megéreztem a filmet. Most másképp történt, a terv csak azért nem esett kútba, mert csökönyösem, hisztérikusan,
mindenáron meg akartam csinálni a filmet; ennélfogva a film nézőpontja is külső hatásra, szükséghelyzetben és
kétségbeesett erőfeszítéssel alakult ki, nem pedig Casanova, a tizennyolcadik század s a róla írtak hatására. Képi
ábrázolás szempontjából a tizennyolcadik század rendkívül kifosztott, kiuzsorázott, kimerült korszak. Kétségbeejtő
vállalkozás, ha eredetiséggel, újfajta vonzerővel felruházva, másképp akarjuk ábrázolni. S akkor a film még joban
magába gabalyít, úgy érzem magam, mint akit számára ismeretlen okból bebörtönöztek, vagy beledobtak egy
látomásba, mely minduntalan elmenekül előle, úgy járok, mint Kafka hőse: valami jelentéktelen dolog sötét
folyamatot indít el, amelynek mindenképpen ítélet a vége. A film mint engesztelő büntetés... Reménytelenül
evickéltem az Emlékiratok végtelen papírtengerében, az események aggodalmas aprólékossággal, statisztikai
szigorral, ingerülten és nem is nagyon hazugul felleltározott óceánjában, s olyan lelkiállapotba kerültem, hogy
csömör, értetlenség, idegenkedés, unalom színezte csak búskomorságomat.

Ennek ellenére a Casanovát tartom a legszebb, legtisztább, legpontosabb, stílusában legegységesebb filmemnek.

Rendszerint nem szoktan bízni ítéletemben, óvakodom is tőle, hogy bíráskodjam filmjeim fölött, s ha mégis erre
vetemedem, nem a film miatt teszem, hanem jövendő sorsa miatt. Egyébként hol van már ez a film, rég
összemosódott a többivel, mind egymásba folynak, amiket csináltam: Sutherland dúlt tengeri csikó arca, halvány,
révült mosolya, ahogy a gépnőhöz kötözve járja örök eszterláncát, hosszú gyapjú alsójával és drakula-köpenyével a
jeges Velencében, az a fáradhatatlan Pinacchio, akinek nem adatott meg, hogy "jóravaló" gyerek legyen belőle, ma
már a Bikaborjak, Zampano, A Fehér Sejk, Cabiria s történeteim többi szereplője társaságában éli kísértetéletét.
Amikor hozzákezdtem ehhez a filmhez, meghatározhatatlan korúnak éreztem magam: harmincegy évesnek éppúgy
elmentem volna - a saját szememben -, mint negyvenhétnek, vagy huszonnyolcnak. Abban a hosszú ideig tartó
korban voltam, amikor megáll az idő: tizennyolctól az érett korig tart ez az állapot. Egy pillanatig gondolkodnom
kellett, hány éves is vagyok. A Casanova három éve után, túljutva azon a hosszú alagúton, melyet a film munkálatai
jelentettek, véglegesen és visszavonhatatlanul ötvenhét éves lettem Ennek a tudatosságnak feltétlenül van valami
jelentősége, pontos értelme.
Pinocchio-Casanova végre megszabadult volna régi bűntudatától, védelmező-óvó megalkuvásaitól? Sikerült volna
levetkőznie olaszságának legmakacsabb vonását: azt, hogy semmiről sem akar tudomást venni, menekül minden
olyan magyarázat elől, melyből megtudhat valamit önmagáról? Sikerült volna származásának és neveltetésének
fojtogató magzatvizéből kiemelkednie? Új korszak kezdődött volna? Olyan zavaros hiányérzetek, kérdések ezek,
melyek gyakran felvetődnek, valahányszor befejezek egy filmet, s bölcsen óvakodnom kellene, hogy bizakodó
jóslatokat vonjak le belőlük."

(Federico Fellini: Mesterségem a film, Gondolat, 1988.)

De nemcsak a filmről, hanem a Casanova-jelenség mai jelenlétéről, megítéléséről is beszélgethetünk.

"Casanova mítosza:

"Felszínes szemlélő a Don Juan és a Casanova típus között aligha tesz különbséget. Feltűnőek ugyanis a külsődleges
hasonlóságok: a partnerek gyakori cseréje, a csábító magatartás, a fokozott érdeklődés a nők világa iránt."

"A Casanova típusú férfi jól ismeri és nagyra értékeli a női lelket. E típus névadója, Casanova mind kortársai, mind
az utókor figyelmét magára vonta. Számos életrajz, regény foglalkozott alakjával, kiadták állítólagos naplóját,
élettörténetét többször filmre vitték, zeneműveket szenteltek neki. Érdekes azonban, hogy viselkedésének
elsősorban külső jelei, azaz erotikus sikerei, kalandjai örvendtek nagy népszerűségnek."

A Casanova típusú férfiak sikereinek titka elsősorban a nőkhöz fűződő sajátos viszonyukban rejlik:

A nők iránti vonzalom és hódolat.

Casanovát lenyűgözi a másik nem, a női nem biológiai és pszichikai tulajdonságai. Úgy érzi, feltétlenül szüksége van
arra, hogy ebben a világban forogjon, megismerje azokat. A nőknek szenteli magát, ugyanúgy, ahogy mások a
karrierjüknek, a politikának, a festészetnek, a sportnak, a történelemnek. A nőkhöz fűződő kapcsolataiban,
a különböző erotikus helyzetekben éli át a megelégedettség legmagasabb szintjét, magát az életet, minden más ehhez
képest szürkeség. Számára a nők más és más egyéniséget képviselnek. Csábítási taktikáját az adott nő testi és lelki
tulajdonságaihoz igazítja. A Don Juan típusú férfiak számára minden nőben jóval több közös jegy van, mint egyéni.
Casanova éppen fordítva gondolja. A Casanova típusú férfi minden nőben annak sajátos vonásait keresi, és ehhez
igazítja módszereit"

A nőkkel szemben táplált pozitív érzések.

Don Juan számára a nők érzelmi szempontból nem játszottak szerepet, csak a siker, a hódítás számított. Casanova
szereti a nőket, bizalmasuk tud lenni, és nagyon baráti. A kapcsolat befejeztével is hálát érez az illető nő iránt, és
mint jó barátok, gyakran továbbra is találkoznak.

A kaland "körítése".

A Casanova típusú férfi esztéta, fontosnak tartja ... a légkört, a hangulatot, a nő elégedettségét és önmaga férfiasságát,
a kapcsolat bizonyos értelemben partneri jellegét. Hódítása során igyekszik jövőbelátó lenni, nem sodorja partnereit
bonyolult, drámai helyzetekbe.

A Casanova típusú férfiak viselkedése mögötti gyakori okok:

* Érzelmi kielégületlenség a családi életben.
* Az anyához fűződő laza, érzelmi kielégülést nem adó kapcsolat nyomán a fiú folytonosan keresi az érzelmen alapuló kapcsolatokat, ugyanakkor ezek nem tartós érzelmi kapcsolatok.
* A férfi kalandjai mögött kutatói szenvedély áll, a férfi a női lélek titkait akarja megismerni.
* Az ideális nő keresése."

(Dr. Zbigniew Lew-Starowicz: Szexuális partnerkapcsolat, Medicina, 1985.)


Ezek persze csak vitaindító mondatok, bármelyiket lehet cáfolni, illetve kiegészíteni hétfőn este.

Gyertek 17:00 és 17:45 között!