Újabb magyarellenes frontot nyitott Szlovákia a prágai CEFTA-csúcson a minden elôzetes jelzés nélkül bejelentett importvámemeléssel. Az idôzítés - akárcsak a Bôssel kapcsolatos hágai kereset esetében - ezúttal sem véletlen, a közelgô parlamenti választások elôtt egy ilyen lépés jól szolgálja a nemzeti érzelmek szítását és ezzel párhuzamosan a Budapest elleni hangulatkeltést. Ebben a helyzetben a magyar kormánynak mindenképp megfontolt és körültekintô választ kell adnia. A Világkereskedelmi Szervezetnél benyújtandó panasz megfelelônek tűnik, még akkor is, ha valószínűleg nem sok foganatja lesz. De olyan lépés, amely egyezik a WTO és a CEFTA alapszabályzatával, és tükrözi azt a magyar törekvést, hogy el kell kerülni a beavatkozás látszatát is a szlovák választási kampányba.
A prágai csúcstalálkozó azonban demonstrálta azt is, hogy a CEFTA esetében felettébb nehézkes együttműködésrôl van szó. A szabadkereskedelem elômozdítására hivatott szervezetben eltérô fejlettségi szintű országok tömörülnek, amelyek között nehéz megtalálni a közös nevezôt. Szlovákia az importkorlátozással harmadik a sorban, hiszen elôtte hasonló lépéshez folyamodott Lengyelország és Románia is. Mindez felveti a kérdést, hogy a hangzatos szándékok ellenére elég érettek-e a térség országai az ilyen jellegű együttműködésre, amely egyébként az európai uniós csatlakozásra való felkészülés fontos szakaszát jelenthetné. Ez utóbbiból kiindulva érdemes elgondolkozni azon, vajon mi szolgálja jobban a magyar nemzeti és egyben integrációs érdekeket: vitákkal tarkított, az alapító elvekkel ellentétes látszategyüttműködés, vagy a szűkebb körű, valóban a közös érdekeket szolgáló kooperáció Visegrád újjáélesztésével, tudomásul véve azt, hogy Szlovákia ehhez - egyelôre legalábbis - nem partner.