Kitűnő eü. miniszterünk nem tesz mást, amikor lépfenével emleget, mint megszegi a Btk. 270 §-át.

Közveszéllyel fenyegetés

270/A. § (1) Aki más előtt olyan, a köznyugalom megzavarására alkalmas valótlan tényt állít, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben írt bűncselekményt radioaktív anyaggal fenyegetve követik el.
(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a közveszéllyel fenyegetés a köznyugalmat súlyosan megzavarta.

A Btk kommentárja a következőket mondja:

A törvény miniszteri indokolása szerint a köznyugalom megzavarásának egyik jellegzetes módja a rémhírterjesztés. A rémhír tartalma bármi lehet. Mindaz, ami az állam bel-, külpolitikai, biztonsági, gazdasági érdekeit veszélyeztetheti. E veszély abban a lehetőségben rejlik, hogy a rémhír elterjed, zavart és nyugtalanságot kelt a tömegekben és a lakosság ennek a nyugtalanságnak a hatására tanúsít olyan magatartást, amely a védett jogtárgyat - azaz a köznyugalmat - sérti.

A törvényi tényállási elemeket vizsgálva megállapítható, hogy az elkövetői magatartás tény állítása vagy híresztelése. Tény állításon a saját észlelet közlését, míg híresztelésen a mástól nyert információként való továbbadást kell érteni. Csak a tények tényként való - tehát valamely állapotra, történésre vonatkozó - állítása, híresztelése esetén állapítható meg a bűncselekmény. A puszta vélemény-nyilvánítás nem tényállásszerű.

További feltétel, hogy a ténynek valótlannak vagy elferdítettnek kell lennie. A rémhír tipikus alakja a koholmány, a kitalált, valótlan hír. Nem kevésbé veszélyes lehet azonban az olyan tényközlés, amelynek van bizonyos igazságtartalma, de állítása vagy híresztelése elferdítve történik. Elferdítésen főként az összefüggéseiből torzítóan kiragadott tényközlést kell érteni. Így adott eseményben kedvezően és kedvezőtlenül megítélhető mozzanatok keveredhetnek, és a tendenciózus közlés - a maga szempontja szerint válogatva - csak a kedvező vagy csak a kedvezőtlen mozzanatokat tartalmazza. Egy tény "valósága" általában nem ítélhető meg elszigetelten. A valósághű tájékoztatás a szükséges mértékben utal a legfontosabb kísérő körülményekre, esetleges előzményekre és következményekre is.

A rémhírterjesztés veszélyeztetési bűncselekmény, nem feltétele tehát a büntethetőségnek az, hogy a köznyugalmat ténylegesen megzavarja. Feltétlenül szükséges viszont, hogy az elkövető tevékenysége az ilyen eredmény létrehozására alkalmas legyen, enélkül hiányzik a társadalomra veszélyessége. A nyilvánvalóan hihetetlen, komolyan nem vehető túlzások és általánosítások a köznyugalom megzavarására alkalmatlanok, ugyanígy a nem közérdekű hír sem.
Végezetül az állításnak, híresztelésnek nagy nyilvánosság előtt kell történnie. Nagy nyilvánosság akkor állapítható meg, ha az egyidejűleg jelenlevő személyek száma egyszeri ránézéssel nem állapítható meg; de ilyennek kell tekinteni a sajtó, egyéb tömegtájékoztatási eszköz, vagy sokszorosítás útján való elkövetést is (lásd Btk. 137. § 12., Btk. 268. §-ához írt magyarázatot).
A cselekmény bárki által, egyenes és eshetőleges szándékkal egyaránt megvalósítható.

A (2) bekezdés minősített esetként fogalmazza meg a közveszély színhelyén (Btk. 259. §) vagy háború (Btk. 137. § 10.) idején elkövetést.

Ha valakinek van vér a pucájában, tegyen bejelentést a rendőrsgi zöld számon! (Nekem nincs)