Sziasztok ti nagyon profik!

Az nagyon jó, ha az embernek van humorérzéke. Az méginkább figyelemreméltó, ha intelligenciánk engedi felismerni önnön hiányosságainkat. Ha a kettő párosul kellemesen mulathatunk saját "lámerségünkön". Számomra az élet akkor izgalmas, ha mindig új dolgokat tapasztalhatok, de az újdonságok felderítése folyton kezdeti tudatlansággal párosul. Ez bizonyos helyzetekben esetlen lépéseket jelent, ezeket persze mindig úgy követi el az ember, hogy a tapasztaltak mulathatnak rajta. Mert ugye a tudást birtoklókkal kell érintkezni, csakis ilyen módon gyarapodhat saját ismeretünk. Soha nem jelentett problémát, nem éreztem magam kényelmetlenül, sőt sok esetben kifejezetten élveztem a tapasztaltak visszafolytott ingerültségét. Az sem zavart, ha bárkit azon kaptam, hogy éppen jól szórakozik a hülyeségemen. Azt hiszem azért nem alakult ki bennem soha kisebbségi érzés, mert noha én is pofonröhögöm azt aki számomra egyértelmű dologgal bajlódik, ezt mindig nyíltan, őszintén teszem, vállalom hogy mások baján éppen olyan jól szórakozom, mint a sajátomon, de feltétel nélkül, időt nem sajnálva mindig mindenkinek szívesen segítek.
Szóval a történeteitek mulatságosak, mégis nem tudok rajta jól szórakozni, mert hiányzik valami. Olyan, mintha a legmagasabb lóról figyelnétek a világot, annak a lónak is a feje tetejéről, pedig szerencsétlen paci nyaka hosszú, vékony (majd kitörik), nyeklik jobbra-balra és ha hiszitek, ha nem lentről nézve igen mulatságosak vagytok azon az ingatag lófejen. Csak sokan nem figyelnek rátok elég ideig és nem veszik észre a részleteket.

Üdv!

Cirip