Kedves Lesley!

Igen, teljesen igazad van valóban elsőrendűnek tartom a gyerekek nevelésében a példamutatást. Ezzel kapcsolatosan meg is jegyzem, hogy ez meg is látszik mindkét unokánkon. (A harmadikról még korai beszélni, mert mindössze 1 hónapos!) Mi foglalkozunk is velük, szünidőben például együtt jártunk horgászni hajnalban, versenyeztünk, hogy ki fogja az első halat, majd a legnagyobb halat, együtt úszkáltunk a Balatonban, együtt mentünk kirándulni, együtt sütöttünk este szalonnát, stb. A programok nem csak nyárra érvényesek. És rettentő büszke vagyok arra, hogy mindkettőjük sportol, rendesen tanul, ha nem is kitűnő eredménnyel, de nem kell attól félni, hogy bármiben is lemaradna. 15 éves fiú unokám 2 hét múlva középfokon fog angol nyelvből államvizsgázni. Pedig nem kényszerítette senki őt az intenzív tanulásra.
Az Interneten rendkívül gyorsan eligazodnak, és biztos lehetsz benne, hogy ezek a képességek valójában csak úgy jönnek ki a gyerekből igazán, ha példamutatóan, szeretettel foglalkoznak velük a szüleik, tanáraik. Megéri!

Egyébként emlékszem a szüleim nyugdíjára.
Nagymamám 1974-ben 73 évesen halt meg, ő csak özvegyi nyugdíjat kapott havi 500,- Ft-ot. Nem azért, mert nem dolgozott soha, hanem azért, mert mivel ő 1945 előtt Kolozsváron matematika tanárnő volt, ezt a munkaviszonyát 1945 után Budapesten nem ismerték el.

Édesapám 1976-ban lerokkant, nyugdíjazták. A nyugdíja alig 1.500,- Ft volt. 1995-ben halt meg Apu, nem emlékszem konkrétan, hogy akkor mennyi volt a nyugdíja, de mindjárt megkérdezem Anyukámat. Ő szerencsére még él, néha van kisebb egészségügyi problémája, de akkor itt vagyunk segítségképpen mi. Nem egy lakásban lakunk, de szomszédok vagyunk. Ez azért megnyugtató mindannyiunknak. A gyerekeinkkel ha nem is naponta, hetente találkozunk, de van telefon, és azért, hogy ha már valamelyikünk nem jelentkezik 5-6 naponta, akkor megkeressük egymást telefonon.
Nos Anyunak a nyugdíja jelenleg 48.000,- Ft + vaksági pótlék. (Ugyanis 1945-ben az én születésem előtt a háborúban vöröskeresztes nővérként repeszt kapott a bal szemébe, amikoris végérvényesen a bal szemére megvakult.) Szerencsére ez nem akadályozza meg abban sem, hogy élénk társasági életet éljen a vöröskeresztben, valamint ha netán unatkozna, akkor a régi számítógépünkön, amit neki adtunk néhány éve, kártyázzon.

Viszont, lehet, hogy nem érdekel, de ha már nyugdíjról van szó, akkor megírom a sajátomat is. Nem dicsekvésképpen, mert ezzel nem is lehet dicsekedni.

Szóval 34 év igazolt munkaviszony után a nyugdíjam 34.000 Ft volt ez év júniusig, amikoris a jelenlegi kormány, mivel visszaállította a méltányossági nyugdíj intézményét, amit a Fidesz eltörölt, így most havi 2.200,- Ft-tal több. Egyébként azért ilyen borzasztóan kevés, mert 1998-2000. szeptember 1-ig előző férjemet ápoltam, aki rákos beteg volt, majd halála után mikor visszamentem dolgozni jött a rendszerváltás, munkahelyemen felmondtak, elhelyezkedni lehetetlenség volt, jött a munkanélküli járadék 2 évig, majd a rokkantosítás. Az ápolási díj, majd a munkanélküli járadék lett a nyugdíjam kiszámításának az alapja. Ennyi a történet.

Üdv: Riki