HONVÉDSÉGÜNK A FEJŐSTEHÉN ÉS AZ

ÁLLATORVOSI KATONALÓ SZEREPKÖRÉBEN

A hadsereg, mint a társadalom integráns része, többé-kevésbé híven tükrözi mindazon pozitív és/vagy negatív vonásokat, amelyek életünk számos területét determinálják. A rendszerváltozást követő - permanensen bonyolult és feszült - belpolitikai helyzetben, a közvélemény figyelmét főként a gazdaság állapota, a pártok erőviszonyainak alakulása, a privatizáció, az egészségügy, a munkanélküliség és számos más kérdés kötötte le, ennek következtében a „tabunak” vélt katonai témákkal keveset foglalkoztak. A kormányerővé vált pártok is „tizedrangú” kérdésként kezelték a honvédelmet, a Varsói Szerződésből való kilépésünkkel, majd pedig a NATO tagságunkkal megoldottnak tekintették a „sereg” ügyét. Mivel az un. civil kontroll annyit ért, mint palackpostán postabélyeg, így a HM és háttérintézményei, a Varsói Szerződéstől (VSZ) örökölt tehetetlenségi nyomatéknak engedelmeskedve, ott folytatták a „látszattevékenységet”, ahol 1990-ben abbahagyták: két kézzel szórták a pénzt a semmibe, folyt a le-és átszervezés, az egykori párt-politikai apparátus „átmentése”, miközben a hadsereg harckészsége folyamatosan csökkent. Az egymást váltogató honvédelmi miniszterek és holdudvaruk, valamint a parlament honvédelmi bizottsága maximális dilettantizmussal asszisztáltak ezekhez a szimptómákhoz. A következőkben, a teljességre való törekvés igénye nélkül, bemutatásra kerül a Magyar Honvédség (MH) kórképe: az elfecsérelt idő, az adófizetőkből kipréselt több százmilliárd forint sorsa és a megvalósulatlan ígéretek függvényében.

ANNO DACUMÁL

A rendszerváltozás előtt funkcionáló Magyar Néphadsereg (MN), a Varsói Szerződés (VSZ) fegyveres erőinek részeként, intenzíven készült a nyugati demokráciák lerohanására, a NATO-val való konfrontációra. A feladat végrehajtására az MN létszámát 150 és 200 ezer között tartották, sőt – időnként - 200 ezer fölé duzzasztották. Hadseregünket a VSZ csapatainak első lépcsőjében tervezték bevetni nyugati és/vagy délnyugati irányba (irányokba), „faltörő kosként” segítve, a második lépcsőben lévő – zömében – szovjet erőket. Az MN egykori stratégái (élükön Kádár János tartalékos ezredessel, aki "másodállásban" az MN főparancsnoka volt) készek voltak honvédeinket feláldozni a szovjetek oltárán, mivel a hiányos és elavult haditechnikai eszközökkel felszerelt alakulatok néhány nap leforgása alatt (!) elvéreztek volna a NATO erőivel szemben.

Tekintettel arra, hogy a VSZ NATO elleni akciója minden valószínűség szerint nukleáris fegyverekkel vívott világháborúba eszkalálódott volna, ezért a háború első napjaiban várható volt a Dunántúlon (Kádár főparancsnoki engedélyével) diszlokált szovjet nukleáris bázisok elleni NATO akció is, ami egyet jelentett volna hazánk teljes pusztulásával!

A legfelsőbb katonai vezetők nem érzékelték a veszélyt, élték privilegizált világukat, hűbéri tulajdonukként kezelték a sereget. Az egymást váltó honvédelmi miniszterek fejőstehénnek nézték az MN-t. Esztelen módon osztogattak rendfokozatokat, beosztásokat, kitüntetéseket, lakásokat, villákat, hazai és külföldi üdülési beutalókat , építési anyagokat, szakmunkáserőket, vadásztársasági tagsági helyeket, szolgálati gépkocsikat, és más megszámlálhatatlan – akkori időben kurrensnek számító – anyagokat.

Talán Czinege Lajossal szaladt el legjobban a honvédési állatorvosi ló: hadseregtábornokká avanzsált elő, és „maszek” vadászterülete köré felhúzatott 135km.-nyi masszív drótkerítést, megmutatván a NATO-nak, hogy mi vár rájuk egy fegyveres konfliktus esetében, ha be lesznek kerítve.

HONVÉDELEM AZ ANTALL-BOROSS KORMÁNY IDEJÉBEN

1990-ben, egy elavult technikával rendelkező, NATO ellenes érzelmű, politikai tisztekkel és pártszervezetekkel megtűzdelt, fegyveres erőt örökölt az új köztársaság.

Az első szabadon választott kormány honvédelmi minisztere (Für Lajos) „székfoglalójaként” meghirdette a „körkörös védelem” címkéjű doktrínát, amelyből kitűnt, hogy annyit sem ért a honvédelemhez, mint az öt elemit végzett Czinege Lajos. A baloldali sajtó össztüzet zúdított a tájékozatlan, de bátran nyilatkozó hadügyérre, aki ettől olyan visszafogottá vált, hogy minden döntése előtt kikérte a (szinte teljes létszámmal visszamaradt) ortodox klientúra véleményét, amelynek következtében a rendszerváltozás pontosan olyan lett az MH-ban, mint a polgári életben…

A Göncz Árpádtól kapott kitüntetéssel és elismerő szavakkal távozó Kárpáti Ferenc „utolsó bosszújaként” létrehozott MH Parancsnokság (MHP) révén, egy új vízfej került a HM és a vezérkar mellé, és ez a trojka irányította az MH-t. Kárpáti abban bízott, hogy az új kabinetben is ő lesz a honvédelmi miniszter, de tudomása volt arról, hogy csak polgári személy töltheti be ezt a tisztet, ezért még a vezérezredesi rendfokozatáról is lemondott. A KI KICSODA c. biográfiában a mai napig is rendfokozat nélküli tartalékosként „jegyzi” magát, és elérhető címeként a HM koordinátáit tünteti fel.

Az MHP annyira hiányzott a seregnek, mint eszkimóknak a 24 faktoros napolaj. Évenként a katonai költségvetés ~ 350%-át „vitte” el ez az improduktív szervezet, míg a csapatokra alig 20% jutott!

Für Lajost „megagitálták”, hogy a ~1,5 milliárd dollárnyi szovjet adósság terhére, 800 millió dollárért járuljon hozzá 28 db MiG-29-es vadászrepülőgép beszerzésére, holott sokan figyelmeztették (személyesen e cikk írója is), hogy számtalan komoly fogyatékossággal rendelkezik ez a géptípus. Az üzletet megkötötték, a MiG-29-es gépparkunk úgy viselkedett, mint a fogyó hold, elhasználódás és alkatrész hiány miatt nem volt ritkaság, hogy 4-5 darabot is nehezen lehetett harckészültségbe helyezni! Mivel a NATO gépeivel nem kompatíbilisak, ezért harci használati értékük nem több mint egy halom ócskavasé, amely túl sokba került az adózóknak. Közismert, hogy a helyi háborúkban bevetett MiG-27-es és 29-es gépek egyetlenegy légi győzelmet sem arattak a nyugati típusúak ellen.

HONVÉDELEM A HORN KORMÁNY IDEJÉBEN

Keleti György hadügyér, gyakorlatilag a hajdani pártpolitikai apparátus „bebetonozását” végezte kiemelkedő eredménnyel: a HM állományának kb. 70-80 %-át velük töltötte fel, de bőven jutott belőlük külszolgálatra, nyugati beiskolázásokra, a különféle intézmények vezetői beosztásaiba, nyelvtanfolyamokra és tanácsadói testületekbe. Für Lajos példáján felbuzdulva, kb. 400 millió dollárral tovább csökkentette az oroszok felénk irányuló adósságállományát. Olyan típusú használt harckocsikat és elavult páncélozott szállítójárműveket vásárolt Minszkben, amelyek az Öböl-háborúban az A-10 /tankfaló) csatarepülőgép és AH-64 (Apach) helikopter könnyű prédáiként, száz-és ezerszámra égtek ronccsá a sivatag homoktengerében.

Keleti a tiszthelyettesi hiányt un. Patyomkin módszerrel próbálta enyhíteni, százával neveztette ki tiszthelyettesekké a polgári alkalmazottakat (rajzolókat, ügyintézőket, gépírókat, stb.,), „port hintve” az adófizetők és a NATO szemébe. Azt tette és tesz ma is, a Honvédelmi Bizottság (HB) elnökeként, amit az egykori politikai tiszttől elvárt vagy elvár az MSZMP utódpártjának vezetősége.

HONVÉDELEM AZ ORBÁN KORMÁNY IDEJÉBEN

1998-ban az FKGP kapta meg a honvédelmi tárcát. Az elmélyülten „zavart” gondolkodású Torgyán József javaslatára a tárca élére Szabó Jánost nevezték ki, aki katonai szolgálatot sem teljesített, és nehezen tudta megkülönböztetni a főtörzszászlóst a vezérőrnagytól, vagy a fegyvernemet a fegyverektől. Ez utóbbit igazolta azzal is, hogy gabonáért akart fegyvernemet (!) vásárolni, amit az akadályozott, hogy gabonatartalékunk nem volt, és a fegyvernemek nem minősülnek árucikknek…

Székfoglalójában ország-világ előtt hirdette, hogy nem lesz „tisztogatás” az MN-ben. Becsületére legyen mondva, ezt az ígéretét be is tartotta! A politikai tisztekből és pártbizottsági tagokból „átejtőernyőztetett” Keleti-féle klientúra a helyén maradt, mi több: egyesek a miniszter és az államtitkárok titkárságain dolgoztak. A vezetési vízfejek stabilizálódtak, a tábornokok száma tovább nőtt, miközben a tiszthelyettesek és a csapattisztek száma fokozatosan csökkent. A világviszonylatban is kirívóan torz tiszti-tiszthelyettesi arány korrigálása kitalálták, hogy a tiszthelyettesek képzési idejét a felére kell csökkenteni. Ezzel „mesterhúzással” a hadsereg egyik oszlopát képező állomány tették tönkre, szakismeretük még az MN-ben szolgált sorállományét sem közelíti meg!

Szabó János egyetlenegy pontot sem teljesített abból, ami az FKGP kormányprogramjának katonai részében jóvá lett hagyva a Kisgazdapárt elnöksége által. Pedig komolyan felkészült a honvédelmi miniszteri poszt ellátására: napokon át olvasgatta Nagy Sándor, Gusztáv Adolf és Napóleon életrajzát, tevékenységük fontosabb mozzanatait. Ennek eredményeként az önbizalma annyira megnőtt, hogy önként jelentkezett a pártelnöki, majd a köztársaság elnöki posztra aspirálók közé.

Lányi Zsoltnak (a HB tagjának, majd elnökének, valamint az FKGP alelnökének) egy szava sem volt ezekhez az abszurd állapotokhoz, csupán a hivatásos hadseregre való áttérés terve ellen ágált, de elképzelhető, hogy pártja katonai programját el sem olvasta.

Király Béla (a minden kaméleonok etalonja), Orbán Viktor katonai főtanácsadója, a „zsoldos” hadsereg rémképével riasztgatta a közvéleményt, bár fogalma sem volt arról, hogy mi a különbség a hivatásos és a zsoldos hadsereg között, de arról sem, hogy a zsoldos hadsereg felállítását Mátyás király óta senki sem tűzte napirendre.

MEDGYESSY GAZDAG JUHÁSZ LEGÉNYE

A Kádár-kormány kontinuitásának részeként, a honvédelmi tárca élére ismét egy olyan egykori KISZ-MSZMP-s káder került, akinél csak államtitkára (Iváncsik Imre, kiváló gombaszakértő, déligyümölcs kereskedő és tejipari szakember) ért kevesebbet a katonai kérdésekhez.

Bár Juhász Ferenc már Horn Gyula idejében is ott „üldögélt” a HB-ben, de soha nem kifogásolta azt, amit most meg akar reformálni (a „vízfej” leépítése, a csapatok megerősítése, a mobilitás fokozása, stb., stb.). Juhász hadügyér átfogó vizsgálatot indított a haderőreform lemaradás okainak feltárására. Ezt kellett volna szorgalmaznia a HB-ben már évekkel ezelőtt! Most ugyan azt teszi, amit elődjei: át-és leszervez, ígérget „fűt-fát”, és naponta mutogatja magát a tévé képernyőjén.

Juhász Ferenc „igényességét” és „szakértelmét” jellemzi, hogy a svédektől 120 hónapra bérelt 14 db JAS 39A és B típusú (Gripen) vadászgépeket csak utántöltővel felszerelve hajlandó átvenni. Ennek következtében a repülő portékákért az eredeti kb. 150 milliárd forintot mellé még mintegy 30 milliárd forintot kell „lepengetni”! Az már a kabaré témakörébe tartozik, hogy az MH-nak utántöltő (tanker) gépe nincsen, tehát az utántöltés csak elméletben gyakorolható, viszont ezzel a „művelettel” nagyon sokat lehet spórolni.

Ami azt illeti, Juhász Ferenc ért a spóroláshoz! A minap nyilatkozta a tévében, hogy negyven éves korára 30 milliót spórolt össze. Ez 20 évi derekas munka és spórolás produktuma, mivel az első munkahelye 1980-ban kezdődött, egy főiskola KISZ-bizottság titkáraként. Abban az időben a nettó fizetése nem lehetett több, mint 60 ezer forint, és 1994-ig aligha volt lehetősége a spórolásra. A 30 milliót tehát országgyűlés képviselőkét kuporgathatta össze 8 év alatt, ha közben maszekolt, hómunkásként „bezsebelt” napi 1200-1500 Ft-ot, és aszkéta életmódot folytatott. Van még három másféle magyarázat is a 30 millióra: (1) Juhász hadügyér feledékeny és nem tud számolni, (2)Juhász úr feltételezi, hogy más sem tud számolni, (3) Juhász Ferenc hazudik!

ÖSSZEGZÉS

Az elmúlt évtizedekben több billió forintot költöttek a honvédségre, mindennemű cél és eredmény nélkül. A vezetési szervek létszáma meghaladja a szárazföldi csapatok és a légierő létszámát! Ezzel az aránnyal bekerülhetünk a Guiness Rekordok könyvébe. A haderőnk hadrafoghatósága a mélypontra zuhant. A csapattisztek hiánya a kritikus érték alá süllyedt, a minőségi tiszthelyettesi képzést felszámolták (!), a tiszti-tiszthelyettesi arányt bűnös módon eltorzították, a látszatintézkedésekkel pedig becsapják az állampolgárokat, és hazárdjátékot űznek a haza védelmi képességével. A szerződéses katonák száma elmarad a minimálisan szükséges mennyiségtől, a sorkatonák kiképzési szintje pedig csak arra elegendő, hogy potenciális hősi halottak tömegével rendelkezzen a hadsereg egy esetleges fegyveres konfliktus során.

A technikai eszközök többsége elavult és/vagy használhatatlan! Évek óta tudálékos és fontoskodó (késhegyre menő) vitákat folytatnak az F-16-osok vagy a Gripenek beszerzése tárgyában, és senki sem meri kimondani, hogy sem rövid, sem középtávon nincsen „égető” szüksége az MH-nak vadászrepülőkre.

Az MH-ban kialakult (rendszerváltás utáni) helyzetért felelős politikusok költekeztek, utazgattak, hazardíroztak, ötlet-bankokká váltak, és minden alapot nélkülöző nyilatkozatokat tettek (lásd: Für Lajos, Keleti György, Lányi Zsolt, Szabó János, Juhász Ferenc, Mécs Imre és társaik). Eközben a túlméretezett vezetői állomány szépen gyarapodott, 43 dandártábornokunk van, miközben 3 hadra fogható dandárunk sincsen. A főtisztek száma mintegy négyezerrel haladja meg a szükséges mennyiséget, viszont csapattisztekből és tiszthelyettesekből minimum ötezer fő hiány mutatkozik. Döbbenetes adatok, amelyeket nem lehet sztaniolpapírba csomagolni, és pártpolitikai érdekekkel vagy egyes személyek érzékenységével számolni.

Juhász gyarapodásából látható, hogy a haderő ügyében érintett „potenciális” személyek nem szűkölködtek anyagiakban, ezért már illett volna valami hasznosat produkálniuk! Maradt a Czinege-komplexus másolása: szervezgetés, átszervezés, reformok ígérgetése, utazgatások, tervszerűtlen intézkedések, ésszerűtlen rendfokozati arányok, ésszerűtlen beiskolázások., rongyrázás.

No comment!