Na jó kifejtem. Nem egészen a képregény negatívumaként értettem. Engem kiskoromban ez hangolt le, hogy mentek ezek a gyerekek (?) a világ minden tájára - egyszer Japánban, máskor Dél-Amerikában, stb. - és sehol nem állapodtak meg. Ez a folytatás szempontjából jó, mert ha megállnának, akkor nem lenne több izgalmas történet. Megismerkedtek csomó szimpatikus emberrel, de ezeket a kapcsolatokat már nem tudták ápolni, mert mentek máshova. Kicsit olyanok, mint a bolygó lelkek. Ez mindig akkor merült fel bennem, mikor eltűnődtem egy aktuális rész olvasása közben, hogy basszus a múltkor még amott voltak, most meg itt. Ezt az érzést csak erősítette az, hogy közben antikváriumból szereztem be a régebbi példányokat és egyszerre szembesültem több történettel. Ez az egész tudom, hogy csak az én hülyeségem - a végtelen kiismeretlen óceán is inkább lehangol, mint feldobna. Lehet, hogy ebben rejlik ereje? Na mindegy, személy szerint soha nem irigyeltem azokat, akik sehova nem kötődnek és mindenütt átutazók...