Nem, a rendszerváltás után még lazább lett a dolog. Én Kalocsán voltam AK-n, aztán meg Kecskeméten a repülőtéren. A repülőtér fasza volt, olyan laza helyet még nem láttam.. Az öregek a legutólsó estén keltettek csak fel minket kb így "figyeljetek már, mégiscsak mi vagyunk az öregek, szóval gyertek söprögetni vagy mi meg csinálunk pár fényképet" és kb ennyi volt a szivatás. Igaz, mi sem szivattunk senkit.
A mi kemény hatalmas századunk 6 emberből állt (sofőr 3 eje + 2 mindenes) én a laktanyában található könyvtárban laktam. Igazából a könyvtár fenttartása volt a melónk. De se főnök, senki, akkor keltünk amikor gondoltuk, a munkát mindíg elvégeztük így nem szóltak ránk. Egy idő után meguntam a gyaloglást a hatalmas laktanyában és egyszerűen levittem a bringámat és onnantól azzal jártam. A kutya se szólt érte, hogy mit bringázok a laktanyán belül :)) Ezzel meg is oldottam a tisztelgés az elöljárónak gondját, hiszen a kormányt két kézzel kell fogni nem ám mutatványozunk egy kézzel...
A könyvtár meg jól felszerelt volt, kaptunk színes TVt, videót, volt egy gépterem meg egy projektor is - a projektorral a szoba falára felheftölt két 1975-ös tartalék lepedőnkre vetítettünk... A szomszédban volt a helyőrségi klubb, tőlünk ment a laktanyába az adás. A paraboláról csak egy csatornát tudtunk kiadni a laktanyába, általában az MTV vagy a VIVA volt. Néha a hákából átszólt a kocsmáros, hogy meccs lesz a DSF-en, kapcsoljunk át meg nézzük meg a kerítést. Ilyenkor rendszerint a kerítés mellett figyelt két üveg sör :)
Az utólsó időkben projektort már napközben is üzemeltettük, bejártak az ismerős tisztek. A parancsnokunk két őrnagy volt hivatalosan, de tényleg csak akkor szóltak, ha valamit elkeféltünk, szóval rendesek voltak. Egy ilyen mozizás alkalmával benyitott az egyik, miközben mindenki döglött a lefüggönyözött szobában. Egy percre összenőtt a szemöldöke, de aztán bejött nézni a filmet :) (Igazi házimozi volt, forrasztottunk pár csatlakozót és a videót sikerült öszehozni egy REGENT erősítővel, ami igen szépen szólt! :)) )
Szóval a rendszerváltás után már nem volt kitől félni :)) Még komolytalanabb lett az egész, kilenc hónap lazulás. A komolyabb része az volt, hogy rászoktam a futása, unalom ellen kijártam a sportkombinátba, mire leszereltem a 3 és fél kilométer rohanás meg sem kottyant (elsőre két kört bírtam megállás nélkül). Meg kijártunk a repülésekre, hivatalosan fel kellett venni a bemutató repülés gyakorlást videóra, amúgy meg látványos volt.