1. Nade miért van a folyamat? Hogy fér bele a hinek világlátásába a fejletlenség létezése? Mert azt Zatamon is elmondja, hogy az őshin még fejletlen volt, és aztán egyre inkább közeledett a kazo felé, és most tartunk ott, hogy vissza-visszaütünk még a régi állapothoz (kazi cselekedetek, behinek). Nade maga a létezés hogy lehet egyszerre fejletlen és fejlett? Mindkét állapot létezik, de miért? Ha a kazo létezik, miért nem csak az van?

2. A pszichoszomatikus kérdésekről annyit mondanék, hogy szerintem a stressz nem függetleníthető az emócióktól. Márpedig nincs emóció a hinekben, illetve olyan nincs, ami a pszichológiai értelemben vett stresszt kiválthatná. Ugyanis ha a jelenben éri valami emocionális hatás őket, azt nem érzékelik (lásd: Zukrula), viszont ha érzékelnék is, a stressz valami olyasmi, ami "jogosan" csak közvetlen életveszélyben lehet tartós. Ha nem vagyunk közvetlen életveszélyben és mégis stresszelünk, azt már magunkkal csináljuk, jellemzően azért, mert aggódunk a jövőért. Szerintem ezt a hinek nem veszik ennyire komolyan. Hiszen a jövőre gondolni kazi, ha a jelenben kell élnünk. Sőt, van egy ilyen eszmefuttatás, mikor Zatamon nem érti, mi lenne a különbség az igazi történelmi események leírása illetve kitalált történetek közlése között! Szóval szerintem az a fajta jövőn rágódó, önemésztő, aggódó stressz, ami a pszichoszomatikus tüneteket leggyakrabban kiváltja nálunk, a hineknél nem létezik. Hisz kazi pusztítani a testünket olyan dolgok miatt, amik még meg se történtek, vagy a múltban történtek meg... Valami ilyesmire gondoltam, de pontosítok, ha szükséges :-)

I. Szerintem ez a gondolat pontosan az előbb említett gondolat miatt nem állja meg a helyét: szerintem egy hin sosem gondol nem létező dolgokra! Ha éppen az autó mellett áll, és néz egy embert, aki körtét eszik, akkor nem létezik számára semmi más, csak z a pillanat. Hiszen kazi lenne arra gondolni, hogy megyünk az autóval, mikor éppen nem megyünk. A jelen van, a jövő nincs, ami nincs, arra nem érdemes gondolni. És a leírás bár nem utal rá, de feltételezhető, hogy a szerzőn látszott, hogy még kérne körtét, úgyhogy igazán észrevehetnék és adhatnának még neki.

Sok múlik azon, hogy a hinek "programozása" mennyiben teszi lehetővé nekik a kazival való megbirkózást illetve a kazi cselekedetek okozta szituációk megoldását. Hiszen ha azt nézzük, kazo módon nekik az aktuális valósággal kell törődniük, azaz ha látják, hogy a szerző éhes, akkor adni kell neki még enni... A placebós példánál már elmondtam, hogy nem hiszem, hogy annyira be van nekik huzalozva a kazo, hogy automatikusan mindig azt feltételezik, hogy mindenki kazo módon cselekszik, és minden kazo módon tökéletesen működik, mert akkor ez egy annyira erős hit lenne, ami akár hatás nélkül is működtethetné a placebóhatást... Persze pont az a feneség, hogy ez nem hit. Áááh, ez nagyon agycsavaró :-)

1 szó mint 100: szerintem adni kellett volna neki enni mindkét esetben. Más kérdés, hogy Zatamon magyarázata a két hangyáról pont az ellenkezőjét mondja: az abszolút kazo valóban önmagába csavarodó, kiindulópont nélküli, teljesen automatikus. Aszerint tényleg teljes joggal fordult el a hin közömbösen: joggal feltételezte, hogy a szerző eleget evett, ha egyszer abbahagyta az evést... Ami engem itt zavar, az a következetlenség, még mindig! Viszont én is meg tudom magyarázni: ez mutathatja azt, hogy még mindig zajlik az általad említett átmenet! :-)

II. Dehogynem láttam, csak azon törtem a fejem, hogy a hinek hol láthattak ilyen csirkefogót, aztán eszembe jutott a behin-telep. Viszont ezenközben mit mértek a szerzőn? Azt, hogy mennyire fogékony a kazira?

Válság: igen, de a sok kaziból sose lesz kazo, úgyhogy már ott is eleve baj van. Mi a virtuális valóság című kurzuson gondolkodtunk a virtuális dolgokról, és ott gondoltam bele, hogy a pénz virtuális fogalom, hiszen valóban nem létezik (jogos, amit a hin mondott a vonaton, hogy amikor pénz kért, csak aranyat, és papírt tudott mutatni a szerző), de a bankszámlán lévő pénz duplán virtuális, hiszen egy virtuális dolgot virtualizál. Kazi kazi hátán, és mivel a virtuális dolgokkal könnyebb dobálózni, néha kiderülhet, hogy nincs is mögötte semmi. Persze amire a mai társadalom azt hiszi, hogy van mögötte valami, valójában az sincs, de ez már egy lépéssel több a kelleténél. Nem nagyon van kiút, mert ebben a társadalmi berendezkedésben tényleg nem lehet eltörölni a pénzt, de a kérdés felmerül: a társadalmi berendezkedés tette ilyenné az embereket, vagy az emberek tették ilyenné a társadalmi berendezkedést? Mindenesetre Szathmári műve kimond egy nagyon fontos dolgot, amit én így fogalmaztam meg magamban: "A kommunizmus ötlete szép és jó, csak éppen emberekkel nem működik."