"Nem szándékom, hogy az egész lehetséges eseménysort visszamenőlegesen modellezzem, legföképpen azért nem, mert nem ismerem elég mélyen ezt a humanista-manierista korszakot és mozgalmait - bár tanultam róla."

 

Azaz, nem tudsz válaszolni a kérdésemre, ami érthető is, hiszen nehezen hihető és a logikus gondolkozással is ellentétes a humanista „kitalációs” elmélet.

Elolvastam az általad megadott linket és most már tudom honnan fúj a humanizmus szele... :)

 

A tanulmány szerzője Horváth Iván, aki egyébként irodalomtudós, a reneszánsz kor kutatója és nagy ismerője, stb.,  tehát nem éppen szakember a kérdésben, lelkes híve a fentebb említett elméletnek és ezek szerint természetesen te is...

 

Azért rendes dolog Horváth Ivántól, hogy a tanulmányában felteszi a következő kérdést: "De vajon csakugyan régebbi-e a rovásírás, mint a Halotti beszéd?” És tudtunkra adja, hogy: „A hozzáértők túlnyomó többsége szerint a válasz igen.”

 

Ennek ellenére HI megprópálja bebizonyítani, hogy ez nem így van. Mivel a rovásszövegek a humanizmus korában kerültek elő, ennél korábbiak nem léteznek, tehát nyilvánvaló, hogy ezt csak humanista gondolkodók találhatták ki.

Hát ez szerintem eléggé gyengécske érvelés, mivel HI-nek nem feltételezésekben kéne bocsátkoznia, hanem azt kellene bebizonyítania, hogy az írásrendszert tényleg ők (a magyar humanisták) találták ki. Az ugyanis semmiképpen sem perdöntő bizonyíték, hogy csak azért, mert az ő korukban kerültek elő a rovásírásos leletek, ők is találták ki ezeket. Ez csak arra bizonyíték, hogy ezek az emberek kezdtek el először komolyabban foglalkozni a saját népük múltjával, kulturális hagyományaival és tudatosan keresték, kutatták a régi dolgokat.

 

HI azt is feltételezi, hogy Kézai Simon (XIII szd.), aki ugye említést tesz a "régi" magyarok rovásírás használatáról, erről csak más történelmi forrásokból tudott. Ez milyen bizonyítási eljárás?! Honna tudja HI olyan biztosan, hogy Kézainak nem lehettek személyes tapasztalatai? Szóval elnézést, de én műkedvelőként nem tudom az efféle bizonyítási eljárásokat elfogadni.

 

Aztán írja:

 

„A rovásírás már jelöli azokat a fonémákat, amelyek az ősmagyar korban még nem alakultak ki, vagy nem terjedtek el. Ilyen a gy, ny, ty és a zs. Nincs külön graféma viszont a gy ősmagyar előzményére (dzs).”

 

Ez megint csak feltételezés. Honnan tudja HI. hogy ezek a hangok nem voltak meg pl. a honfoglalás korában a magyar nyelvben.

Nem vagyok nyelvész, de ott van a megyer, a nyék, a gyula, vagy a Halotti Beszédből a gyümölcs szavunk, amit a latin abc-vel nem tudtak tökéletesen lejegyezni és lett belőle gimilc vagy gimils. Ezek mindenképpen azt bizonyítják, hogy a honfoglalás korában már megvolt a kifogásolt hangok egy része...

 

A dzs hangunkra, mért kellett volna a rovásírásban egy külön jel? Hiszen van a d-re és van a zs-re is külön-külön, amelyek egymásmellé írásával kifejezhetjük a dzs hangot. A latin ábécénkkel ma is ezt tesszük. Sőt, a dz hangunkkal is hasonlóan járunk el...

 

Ugyanazzal az írásjellel jelölte az i és a j fonémát, ugyanazzal az u~ú-t és a v-t.

 

Ezt nem egészen értem. Az említett hangokra a rovásírásnak külön jelei vannak...

 

A k fonéma jelölésére viszont – miként a 16. századi magyar nyomtatványokban a c és a k betű – két írásjele volt (Molnár 1963, 282–325). Használt a latin betűs írásokban szokásos összeszövéseket (ligatúrákat).

  

Hát ez is nagyon fura érv. A k hangra pl. a türk rovásírásnak is két jele van és itt is használatosak a ligatúrák. Netán is a „latin” hatásról lenne szó?... :)  

 

Összegezve: annak bizonyítása, hogy a székely-magyar rovásírás megalkotása humanisták ötlete lenne, eléggé gyenge lábakon áll...