Amplissimo Vincenzo,

 

néhány napig távol voltam, és abban reménykedtem, hogy amikor ismét köztetek időzhetek,  hasznos és konstruktív fejleményekből lesz módom okulni.

 

Sajnos, nem így történt. Pedig ennyi idő alatt igazán többet tehettél volna, mint hogy a legmegveszekedettebb mitománok egyikének, Kiszely Istvánnak a felsorolásos szövegét másolod be ide, vita vagy érvelés helyett.

 

Ezek a felsorolások természetesen jól ismertek. Az a baj velük, hogy semmi egyértelműen magyar rovásírásrendszerre utaló információt nem tartalmaznak a humanista kor, mondjuk a XV. szd előttről, ugyanis az állítás úgy szólt, hogy nincs semmi egyértelműen, a tisztességes kétely ellenvetéseire választ adó módon  magyar nyelvű rovásírásként megfejtett leletünk.

 

És nem az az állítás, hogy ilyenek nem is voltak vagy nem lehettek: ellenkezőleg, éppen az a meglepő, hogy a soktízezernyi magyarként azonosított sír mellékletei és egyéb soktízezernyi lelet között még kétes anyag sincs több ötnél-hatnál, holott mondjuk a szogd vagy a rúnaírás hasonló korú leletei számosak és egyértelműek.  Én egyébként azt gondolom, hogy természetesen, ha máshonnan nem, kulturális érintkezés és az együttélés folytán bizonyosan voltak sporadikus, elszórt írásos kísérletek, amelyek betűanyaga valószínűleg a vándorlás korában tapasztalt-látott különböző írásformák emlékezetére megy vissza, tehát afféle lesüllyedt kultúrjavakként előfordul ilyesmi, de hogy mondjuk a XV. szd előtt teljes, tuadtosan és helyesítási igényességgel hagyományozott, írásrendszernek tekinthető magyar nyelvű rovásírás, pláne rovásirodalom lett volna, azt semmi nem támasztja alá, sőt.

 

Az ugyanis, hogy egy szövegnek "van magyar olvasata", természetesen ilyen korú és írásképű leletek eetében semmit nem jelent, gondoljunk csak arra, hogy a sumértól a keltán át a maja aranytáblákon át a visokói piramisig mennyi mindenre voltak képesek magyar megfejtést találni - és nem az Istókhalmás, Kappanhágós múlt századi fantaszták, hanem pontosan az a kör, Fridrich Klárától Kiszelyig, akiknek ezeket a magyarításokat köszönhetjük, miképpen a levakart rováűsírásos kódexre írt gesta hungarorumot, vagy a Hierosólyomot.

 

Az egy lehetséges magyar nyelvű olvasat semmire nem bizonyíték, még a szabályt erősítő kivétel, Vékony Gábor tollából sem, aki valódi tudós volt.

 

Mert nézzük a Kiszely-féle felsorolás egyes tagjait, természetesen a teljesség igénye nélkül (alapvetően tisztességtelen érvelési mód a részedről ideontani idegen tollakból húsz-harminc dolgot, saját érvelés nélkül, mert nyilvánvalóan tefrjedelmi okok gátolják a kimerítő választ):

 

- az alsóbűi fúvóka valóban, minden komolyan vehető tudós szerint hiteles lelet, azonban egyáltalában nincs konszenzus arra nézve, hogy magyar lenne: a magyar mellett türk megfejtéseket is találunk, lásd Benkő Lorándot... nem is beszélve arról, hogy a valószínűleg hasonló jelrendszerben írt és közeli korú nagyszentmiklósi lelet megfejtetlen írásanyagával is egyezteni kellene a megfejtéseket...

 

A helyzet az, hogy egypár jelből álló írásos leleteket, anélkül a nagyszámú, a megfejtéseket visszaigazoló kritikus tömeg nélkül - amely például a türk rovásírás esetében kétségtelenül megvan, ld orhoni felirat,

 

 (orhoni türk rovásírásos kő a VIII. szdból)

 

valóban gyönyörű és teljes szöveg, a VIII. századból, kétséget kizáró megfejtéssel és sok későbbi és rokon lelettel - egyszerűen nem lehet egyértelműen megfejteni...ami még nem is nagy baj, de az, hogy egy ilyen, éppen a történeti-régészeti háttér miatt rendkívül bizonytalan, elszigetelt leletekből próbálnánk következtetni arra a történeti-régészeti háttérre, amely hiányzik a megfejtéshez, hát az ócska  dolog, és ebben a megveszekedett mitománok, mint mindenben, természetesen sokat ártanak, mert az egész kérdéskört - érdemtelenül - a gyanús nacionálezoterikus gagyi viszolyogtató közegébe helyezik.

 

 

 

 

A pécsi címerpajzs viszont,  amely sokkal inkább  egy címerpajzsba rajzolt dekorációs krikszkrakszok egymástól homlokegyenest  különböző, de egyaránt valószínűtlen megfejtéseit sugallja egyeseknek, ismereteim szerint még egyetlen komoly vizsgálat próbáját sem állta ki.

 

És így tovább, példatáradban, a "Mihály kezdetű, meg nem fejtett szövegig"...aztán meg már ott isvagyunk a bűvös és rejtelmes humanista XV században... amiről alább sok feltételezéssel éltünk...