Vagyok néha olyan hangulatban, hogy ilyesmiket gondolok;-)
Bár akkor sem bóklásznék agyilag a Világmindenségen kívülre.
Lehetséges, hogy emiatt, de semmi sem tántorít el attól, hogy a dolgokat a nevükön nevezzem.
Pl. ha kezembe veszek egy kavicsot, azt én kavicsnak hívom, még az összes hasonlókat is kavicsoknak nevezem, ha mindet nem is nézem meg személyesen.
Valahogy a környezetem számára is elfogadott ez, senki sem hülyézett le, vagy nevezett ostobának.
Jó pénzért még azok segítségére is lehetnék, akiknek az ilyen szintű felismerés problémás;-)
Van az az összeg, amiért szívesen segítségére kelnék, hogy szét rostáljam amit elém hord. Kavics, kavics, ez dolomit, az meg csak egy rög, kavics, bazalt darab, kavics....és így tovább...
Az ilyen elvarázsolt elmét, ha egy csibész úgy kupán vágja egy kaviccsal, hogy behorpad a diója, nem tesz feljelentést mivel a kavics nem létezik számára?
"Pl. még egy szimpla kavicsról sem tudsz olyan objektív meghatározást mondani, amely a világegyetem minden kavicsát meghatározná"
Nem a meghatározásnak kell objektívnak lennie! Nyilvánvaló, hogy te sem érted az objektív-szubjektív megkülönböztetés logikáját. Az ember fogalmi kategóriái nem objektív létezők, hanem fogalmi (információként) létezők. Pusztán csak azért nem deklaráltan szubjektívek, mert a fogalmi kategóriák interperszonálisak: a kollektív virtuális valóság részei, és így nagyrészt független az egyedi szubjektumtól. Hogy értsed is: egy-egy fogalom jelentése a közösség megállapodásától függ, és nem attól hogy te úri jó dolgodban mit értesz a fogalmon, azaz nem függ a te szubjektumodtól.
Másrészt pedig létezik olyan definíciója a "kavics" kategóriának, ami alapján a világegyetem összes létező dolgáról eldönthető, hogy kavics vagy nem az. A dolgok az objektív létezők, nem pedig az ember fogalmi kategóriái! A fogalmi kategóriák se nem objektívek, se nem szubjektívek, hanem "kollektívek": közös megegyezésen alapuló önkényesek (lásd: paradicsom, mint zöldség, pedig valójában gyümölcs).
"Az itteni pr. ateisták persze okosabbak, mint Einstein! XDDD"
Nem. Az itteni ateisták csupán a copy-only módban működő vitaképtelen talpas vakhitűeknél okosabbak. Például tisztában vannak Einstein istenhitével (nem volt neki), és értik hogy miről is beszélt, amikor Istent emlegette (a világot működtető szabályrendszerről)
Einstein számos alkalommal leszögezte, hogy ostobaságnak tartja az összes vallás teremtő, meg az emberrel foglalkozó antropomorf személyes istenét. Igen, azt is, amiben te hiszel görcsösen!
(Mellesleg időközben kiderült, hogy Einstein tévedett. "Isten valóban kockázik". Az EPR paradoxon Bell-egyenlőtlenségének kísérleti ellenőrzésére adták valamelyik közelmúltbeli fizikai Nobelt. Arra, hogy Einsteinnel szember Bohr-nak volt igaza.)
"Tökéletesen értem, csak a valóságban objektív dolog vagy objektivitás a fogalom meghatározása szerinti értelemben nem létezik."
Ez azért van így, mert nem lehet a dolgokat, jelenségeket egymástól hermetikusan elkülöníteni, mert egymástól függenek. A milyenségük egymástól, a kölcsönhatásaiktól függ.
Az emberi meg a nem emberi tudat is kölcsönhat mindennel, akár közvetlenül, akár közvetetten.
Ha bármit is kigondolok az valamilyen szinten befolyásolja a világ folyását, mert amit gondolok az a személyiségemből fakad, de vissza is hat rá.
A személyiségem pedig hatással van a környezetemre, ami minden másra is hatással van, mint ahogy a dominóelv működik.
Ezzel a hozzászólásommal ellenállást váltok ki benned és megerősítelek a saját meggyőződésedben, hogy a világ tele van futóbolondokkal.
A te egyéniséged pedig ezt fogja tovább sugározni mások felé, akiket ezzel befolyásolni tudsz.
A lényeg az, hogy az egész Világmindenség egyetlen óriási hálózatos rendszer.
Így talán, de csak talán, a Világmindenségen kívül semmit sem nevezhetünk "tisztán" objektumnak.
„Isten bonyolult, de sohasem rosszindulatú.” Raffiniert ist der Herrgott, aber boshaft ist er nicht. Einstein akkor tette ezt a megjegyzést, amikor 1921 áprilisában először járt a Princeton Egyetemen. Ma a hajdani matematikai intézet közösségi termében, a tűzhely felett olvasható.
„A kvantummechanika kifejezetten impozáns. De egy belső hangocska nekem azt súgja, hogy még nem az igazi. A teória sokat elárul, de igazán nem visz minket közelebb az „öreg” titkaihoz. Mindenesetre, meggyőződésem, hogy ő nem dobál kockákat.”
Quantum mechanics is certainly imposing. But an inner voice tells me that it is not yet the real thing. The theory says a lot, but does not really bring us any closer to the secret of the ‘old one’. I, at any rate, am convinced that He does not throw dice. Max Bornnak írt leveléből (1926 december 4.)
"Pontosabban fogalmazva: az objektív dolog olyasmi, ami semmit nem változik attól, hogy a szubjektum mit gondol róla, hogyan viszonyul hozzá, elismeri vagy tagadja a létezését."
Dehogy. A fizikai világ tele van olyan objektívnek hitt dologgal amelyek objektív észlelése valójában szubjektív észlelés, mert valódi mivoltukban ezek az objektumok nem megismerhetők, mivel ahhoz, hogy elkülöníthessük a környezettől, előbb szubjektive kategorizálnunk kell őket. Lásd észlelési konstanciák. https://hu.wikipedia.org/wiki/Konstanci%C3%A1k Pl. még egy szimpla kavicsról sem tudsz olyan objektív meghatározást mondani, amely a világegyetem minden kavicsát meghatározná, mert valójában nincs is a világegyetemben kavics, ez is szubjektív kategória.
Mert ragyogó példa arra, hogy tömegek zápultak bele ókori kitalációkba, meg a "tudósklub" meghívására ácsingózó elmék dolgoznak ki fantazmagóriákat, holmi agyalásos lényről, de a világunk eme tenger okossággal a picsába elfüstölhet, mivel igazából senki sem szarja le, hogy mi folyik a Tejút egyik csápjának a végén.
Valami ott "kint" megváltozik, elszabadul az objektum, és jöhet a "térdre imához!" de semmivel sem lesz több értelme, mint a naponta elrebegett óhaj és kívánság listáknak az általunk kreált Bigbrader féleség felé.
Hinni azt lehet isteneket, egyet és többet, angyalokat, démonokat fantáziálni, ám ha a valóság bekopog az azonnal felfedi az értelmetlenségek hatásosságát.
Persze feltételezem, az ilyesmire cuppanók az uccsó másodpercig hisznek.
Én meg ha valami nagyon elsz@ródik, akkor a ráolvasásos mágiához folyamodom: elmondom mindennek a kedves szülőjét és felemlegetem a ledér erkölcsű Teremtőt.
Persze nem segít a problémán semmit, viszont én jobban érzem magam tőle. :)
"Pontosabban fogalmazva: az objektív dolog olyasmi, ami semmit nem változik attól, hogy a szubjektum mit gondol róla, hogyan viszonyul hozzá, elismeri vagy tagadja a létezését."
A világot megváltoztatjuk, ez tény. Az is tény, hogy egyre inkább gondolkozás eredményeként változtatjuk meg. Nagyon fontos, hogy miről mit gondolunk, mert a Világ dolgainak létezését befolyásoljuk ezzel.
"Valójában minden, ami a fejeden kívül van, objektív.
Hogy ezekről csak szubjektív élményed lehet, az nem változtat semmit az utcasarki villanyoszlop objektív létezésén és az ezzel járó saját jogú tulajdonságain."
Minden mindennel összefügg és minden mindenre hat.
Amit objektívnek nevezünk, az soha sincs kívül a többi dolgon teljesen.
A dolgok nem egyértelműek, csak abban a létezésmódban, amiben élünk annak látszanak.
Nyilvánvaló, hogy egy büdös szót sem értesz "Pascal fogadásából", hogy miért elviekben hibás.
Pedig még a vastag betűvel szedett részben ott van az őseredeti hiba is leírva.
Nem csak arról van szó, hogy matematikailag egy ostobaság az egész, de egy olyan Istent feltételez, aki igazságtalan g.ci hitvámpír, mint a Csillagkapu sorozat Ori lényei.
Blaise Pascal (1623-1662) tizenhetedik századi francia matematikus, fizikus és filozófus szerint előfordulhat, hogy Isten valóban létezik. Ezért feltételezve, hogy végtelen nyereség vagy veszteség társult az Isten hitéhez, a racionális embernek úgy kell élnie, mintha Isten létezne, következésképpen érdemes hinni Istenben. Mert, ha Isten nem is létezik, a személy csak véges veszteséget szenved (néhány örömöt, luxust).
A filozófia a következő logikát használja:
1. Isten vagy van, vagy nincs. 2. Ez egy játék, amelyben fej vagy írást játszunk. 3. A logika szerint egyik feltételezés sem védhető. 4. Valamire voksolni kell. (Bár ez nem kötelező.) 5. Mérlegeljük a nyereség és a veszteség lehetőségét. Ha nyersz, megkapsz mindent, ha veszítesz, mindent veszítesz.
Történelmileg Pascal úttörő volt, megalapozva a valószínűségszámítás területét, ráadásul ez volt az első hivatalos használata a döntés elméletnek.
