FORR, (for-r, for gyöktől, pl. Erdélyben van Foró helység, mely másképen Forró; de az egész vétethetik hangutánzónak is; rokon vele a latin ferveo, hellen βρυω, βραζω, német brauen, brausen, brennen, warm, szanszkrit bhâr [éget, fűt], finn vari [forró], puraan és purajan [forrok], magyar pír, parázs, perg-el stb. továbbá [kút-] forrás értelemben az arab bir, héber bór, beér, német Born, Brunnen, skót purn
A FORr és a PÍR, PERG-el-el való rokonságot olvashatod a szótárban is, mint a nemzetközi szavaknál is.
A TŰZ szavunk nincs közvetelen etimológiai kapcsolatban a a PIROSSAL, de a FORRÓ igen."
"Mindegyik mozgásra vonatkozik, tehát ezt jelenti. MÉg az i-de is.
IDE, (1), (i-de v. i-d-e, mongolul inde); ih., mely által meghatározott közel helyre mutatunk, hogy a mozgást, cselekvést feléje irányozzuk."
Világosan leírtam, nem az I hang, hanem a D jelenti a mozgást. Az I hang mutató szó. Még Te is aláhúztad, hogy CSAK irányt jelent, ami ugyebár még távolról sem jelent mozgást.
"Ja és a szó ez a BALTA dolog és hasonmásai szintén világszerte megvannak, "
Pontosan!!! Ahogy a kör, a kunyhó és minden más korai szó hangja, hangjai megtalálhatók más nyelvekben, ahol felhasználták a gyök alkotásánál azt a hangot, aminek a jelentése számukra jellemző volt az adott gyök jelentésében.
"Másrészt nem általános szabályról, hanem tudatos kezdőhang változtatásról van szó, hogy új és más jelentésű szavakat lehrssen képezni."
Pont ez a módszertani probléma az elképzeléseddel: Nem azért van más hang egy gyökben, mert valaki egy másik gyököt akart kreálni, hanem azért, mert más jelentésű hangokból rakták össze őket nem tudatosan, hanem természetes úton, ösztönszerűen. Éppen ez utóbbit bizonyítja az a tagadhatatlan tény, hogy más nyelvekben is gyakran előfordulnak ugyanazon jelentésű szavakban azonos hangok. (vagy az első, vagy a harmadik, vagy mindkét hang egyezik.
kör =kreis (német) = kruh (cseh) = kýklos (görög), = ghera (hindi), = maru (japán), = doira (tadzsik)...
Alább a pontok helyén teljesen más a hangalak, ugyanakkor rendre egyezik a kezdő hang. (sok nyelvben a kutrica is felismerhető)
"Gyöke a hasításra, elválasztásra vonatkozó bal = vad, vál, (vá gyöktől, honnan vág is származik),"
Téves etimológia... a BAL se nem vad, se nem vál, és még csak nem is vág (az eredeti jelentése)
A B hang a bugyog, buborék, tehát valamilyen burok jelentésű, ami egyben a burokban levő, belső dolgokat is jelenti (bel, bél, -ba, -be), az L hangról nemrég volt szó (légies, könnyed, lendülő mozgás hangja) Tehát a BALTA szó gyökét úgy "fordíthatnánk": bele lendül. (a -TA ősgyök a föld hangja, itt helyhatározó, bele lendül ott/oda.
Az ősembernek egyáltalán nem olyan baltája volt, mint ma nekünk, és nyilván nem is arra használta, mint a mai ember, mert a kőbaltával nemigen lehetett vágni, csak ütni...
Az elejteni kívánt állatnak eltörték a csontját, bele ütöttek az állatba, vagy cöveket ütöttek a földbe, stb...
Nem elég felületesen ötletelni, hanem az adott kor körülményit kell figyelembe venni.
"Szóval a kezdőmássalhangzóval csak körültekintően.))..."
Hát igen... De a másodikkal is, sőt a közbülső magánhangzót sem szabad félválról venni, mert nem mindegy, hogy vagány, vágány, vigad, vég, vagy rör, rég, rág, rag, rúg, vagy var, vár, ver, vér, vir(ul), vagy tar, tár, ter(ül), tér, tor, tör, tőr, túr, tűr...
"VIRRAD valóban erősen hajaz a világosodás fogalmára. Végül is ez történik virradatkor."
Nincs ebben semmi ördöngösség... Mindkettőben ugyan az a kezdő ősgyök (VI) és mint tudjuk, az első ősgyök a harmadik hang jelentésének jellemző tulajdonságára utal.
Nyilván mindkét esetben a fénnyel kapcsolatos. (Lásd még: VI-llan, VI-llog, VI-llany, VI-llám, VI-lág(os) VI-rág, VI-dul, (felcsillan a szeme) VI-har (jellemzője a villámlás))
A harmadik hang viszont a mozgás, esemény hangja: Az R egy erőteljes, míg az L egy lágy, légies mozgást elevenít föl. Az már a gyökalkotók tetszésének kérdése, milyen jellegű mozgás ősgyökét alkalmazták a megalkotáskor. Úgy látszik számukra a virrad jóval erőteljesebb, mint a 'sima' világos, hiszen az előbbi esetben a fény elűzi a sötétséget, utóbbi meg csak úgy "van".
"A tűz piros is, mert pirít, veres is, mint a vér, ha valami hozzá ér, perzsel, és forró is, mert a folyadék forr rajta, ráadásul virít a sötétben."
Teljes fogalmi képzavar...
Korábban írtam, a veres/vörös/véres nem piros! A vörös is és a piros is más szín. Kb annyi köztük a különbség, mint a rózsa és a ciklámen (színek) közt.
És a vér nem forr(ó). és a viríthoz sincs köze egyiknek sem, mert ez utóbbi a VIRágzik szóra hajaz.
"Schott Vilmos a magyarég, török kük (gök), török-mongol tangrï, tenggeri, tegri, csuvas tora, saját mongol oktargoi szókban amagas, nagy, fenséges fogalmát vélik rejleni. ... A tunguz nyelvben gok, guk, gog, hok, ok, ög, eg tőszó (Kernwort) tűnik fel, ezekben gokda-kan (halom), gogda, gukda, hokdingga, okdi, ök-dson, eg-dsan, melyek mind magasat és nagyot jelentenek. A mandzsu nyelvben eléjönnek guk, kuk, chuch; a mongolban kük, küg, jüg, üg, jek; a szuómi finnben kuk, köyk, juk és koh, kuh, kok; a svéd-lappoknál tjokk (csok), osztyákoknál óg, och, nok, noch, a török családban kük, jog, jük, jïg, ög stb.
A magyarból felhozatik hegy, nagy és sok stb. Ide tartozóknak véljükág és hág is."
Magasra hág a nap. A hegyre hágunk fel. A hegy csúcsán van az éke, ahol az ég is van. Hegyesen süt a nap.
Gyökeleme az elavult i, mely eredetileg mozgást jelentett, s megvan az idő, iő, iön (jő, jön), illan, in, inog, izeg, izom, ipar stb. szókban."
"C-F itt hatalmasat téved, mert az I hang nem valószínű, hogy mozgást jelent. Ti. ez egy, a hangot adó személy közvetlen közelébe mutató, figyelemfelhívó "szó".
A természetben nem ismerek olyan mozgást, amit az I hanggal lehetne utánozni. Márpedig mozgásokat CSAK olyan hangok képviselnek a gyökökben, melyek természetes hangokkal azonosíthatók."
--------
Mindegyik mozgásra vonatkozik, tehát ezt jelenti. MÉg az i-de is.
IDE, (1), (i-de v. i-d-e, mongolul inde); ih., mely által meghatározott közel helyre mutatunk, hogy a mozgást, cselekvést feléje irányozzuk.
"Ez így van. Leírtam én is már korábban: A Tűz tűz, a folyó folyik, a patak pattog, a tenger teng-leng, a fog fog, a vár vár, tó-tócsa "toccsan", tanya "tanyál". Tehát elterül. Mint: Talaj, telep, telek vagy épp aki tohonya."
Ezért nem értem, miért kevered ide a FORgásban levő dolgokat?
Megint fogalmi zavarban vagy. A FORR-Ó eredendően nem 'meleg'-et jelent, hanem forrásban/forgásban levő dolgot. Ugye, a forradalom nem meleg, viszont éppoly kavargó, mint a forr-ó víz.
És persze, a forrás is inkább hideg... Sőt!
A forró szót csak jóval később alkalmazták elődeink a meleg dolgokra, így ennek az átvitt értelmű jelentésének semmi köze az eredetihez, ami a FOR-gás.
"A TŰZ szavunk nincs közvetelen etimológiai kapcsolatban a a PIROSSAL, de a FORRÓ igen."
Egyik sincs etimológiai kapcsolatban a pirossal, csak a PIR gyök, mivel ennek a gyöknek a toldalékolt alakja.
A tűzpirosnak viszont van etimológiai kapcsolata mind a TŰZ, mind pedig a PIR gyökkel. Ebben az esetben a TŰZ gyök csak megerősíti az általánossá vált PIR-os szín eredeti jelentését, amivel kifejezetten a tűz (pir) színével azonos pirosat jelenti.
A FORRÓ-val viszont semmilyen jelentésbeli kapcsolata nincs egyiknek sem...
Ha úgy értetted, hogy az 'egy' határozatlan névelő és nem azonosító jelentésű, (egy, azaz ugyan az) akkor rendben, de amellett, hogy mindenben osztom a véleményed, ha jobban megnézzük, nem igazán egyazon színről van szó.Már ezért is indokolt a két, különböző hangsor.
"Az egysíkú gyökértelmezést próbáld több dimenzióba (hálóba, tényleg bokorba) helyezni és máris KÉP-ben leszel."
A gyökalkotást ne mai fejjel képzeld el, hanem a primitív ősember gondolkodásmódjával, akit qrvára nem érdekelt semmilyen háló. Ezt a hálót Te, utólag állítottad föl, mikor már a gyökök teljes arzenálja előtted van. Ők viszont akkor kezdték ezeket a gyököket megalkotni, mikor csak hangok voltak...
"CzF: IDEG, (id-eg) fn. tt. ideg-ět, harm. szr. ~e v. ~je. Gyökeleme az elavult i, mely eredetileg mozgást jelentett, s megvan az idő, iő, iön (jő, jön), illan, in, inog, izeg, izom, ipar stb. szókban."
C-F itt hatalmasat téved, mert az I hang nem valószínű, hogy mozgást jelent. Ti. ez egy, a hangot adó személy közvetlen közelébe mutató, figyelemfelhívó "szó".
A természetben nem ismerek olyan mozgást, amit az I hanggal lehetne utánozni. Márpedig mozgásokat CSAK olyan hangok képviselnek a gyökökben, melyek természetes hangokkal azonosíthatók.
"IDEG =. I (Gyökeleme az elavult i, mely eredetileg mozgást jelentett) + D (A d segéd betü, mint a hideg, rideg szókban, s tulajdonkép: i-eg,)"
E szó alapja két gyökelem:
- Az I és a D(e) Az I jelenti az irányt, a helyet, amerre a mozgás történik.
- A D(e) pedig a mozgás hangja. (Ti. CSAK valamilyen mozgó dolog generál hangot!)
És lám, az IDE gyök pontosan erről szól. Cáfold meg, ha tudod...!
A G hang pedig egy gyakori mozgás hangja (gördül, görög, gurul, mivel ezek a mozgások a természetben szaggatottak, ezt tükrözi a G hang és a G hangot tartalmazó gyakorító képző.)
Tehát az IDEG semmiképp nem lehet kiindulópont, mivel ez egy egészen "friss" szerzemény.
"R + I = R (Erős, reszketeg hang) + I (Gyökeleme az elavult i, mely eredetileg mozgást jelentett vö.: idő ) = RI (éles hangu könnyen mozgó erő, romlásra, szakadásra, elválásra, s ez által eszközlött holmi diribdarabra vonatkozik)"
A C-F idézetből következő téves megállapítás, mert a RI gyökelemben az R hang képviseli a mozgást, ami valóban erős, gyorsan ismétlődő mozgás hangja.
"Tehát rideg és hideg, pont paralalell tulajdonságúak egymással, amin egyetlen kezdőhang változtat meg csupán, mert etimológiailag a többi hangérték képlete ugyanaz."
A két szó nem egymás párhuzamai, két, teljesen más jelentés hordozói.
Emlékeztetőül:
Rideg: hajlításra, ütésre törékeny anyag, ill. elkülönülő egyedülálló
Hideg: az ember számára kellemetlen, alacsony hőmérséklet.
"Nem úgy, hogy egy egy hangból álló gyököt egy másik egy hangból álló, azonos értékű gyök képezett tovább?"
De igen, pontosan így! Ebben már korábban is közös volt az álláspontunk.
"Ha pedig így van, akkor azonos képzésű szavaknál, ha csak a kezdőhang változik, az egy DIREKT tudatos változtatást jelent, hasonló szavak között."
Ebben viszont nem egyezik a véleményünk!
Én azt állítom, a gyökök összetétele spontán, a hangok jelentése alapján a gyök alkotóinak tetszése szerint természetes úton történt. Erre számtalan példa szolgál bizonyítékul, többek közt az azonos jelentésű, de teljesen különböző hangsorból álló gyökök. Mit gondolsz, ezek a gyökök hogyan alakultak ki?
Továbbá, miért vannak különböző nyelvekben azonos jelentésű szavakban különböző, csak hasonló, vagy csak egy azonos hang, és miért nem azonos a teljes hangsor?
Te pedig azt állítod, hogy egy kész gyök hangjait cserélgették "tudatosan", hogy új jelentésű gyököket kapjanak.
Sokszor kértem, de mindig kitértél előle, hogy írd le, hogyan képzeled ennek technikai kivitelezését? Ki döntötte el, melyik hangot, és miért pont azt kell kicserélni, s hogyan terjesztették el az adott nyelvterületen? Milyen bizonyítékok szólnak mellette, s a temérdek kivétel hogyan magyarázható? Ha ezeket nem tudod elfogadhatóan megválaszolni, az elképzelésed hajítófát sem ér...
Balta lehet hogy jó, A PALLOS egy LAPOS kard, a LAP gyökünk néha fordítva is használatos, például a LAPra csinált tészta PALACSINTA és LAPCSÁNKA is van és a LAP+CSIN dolgokat viselik magukban.
Szerintem a billeg - ballag szóból is megfejthető a balta es a pallos szó is.
Nehéz lendítő eszközök ugyanis.
A váll, viszont egy billenő ízűlet. Gömbölydeden billen.
A baltának a magyar bal szóhoz mégis lehet köze, vagy mert nehéz lendítő eszköz, vagy mert másodlagos fegyverként balkézben hordták, vagy mert bal oldalon függesztették.
