| Bemutatkozás: |
Van nĂ©hány fõ motiváciĂłm, ami annyira mĂ©lyen gyökerezik, hogy talán mondhatom rájuk, hogy velem szĂĽletettek - ezek egymással összefĂĽggenek. Bemutatkozás gyanánt a legjobb rĂłluk beszĂ©lni. <br><br>Röviden: szeretnĂ©k minĂ©l "jobb" lenni, ezt a jĂłságot minĂ©l több embernek megmutatni, mindezt pedig azĂ©rt, hogy hasonlĂł jĂłságra inspiráljam õket.<br><br>Tehát tulajdonkĂ©ppen a perfekcionizmus Ă©s az exhibicionizmus egyĂĽtt jellemez...:-) Talán nem látszanak rajtam, ennek az az oka, hogy nem öncĂ©lĂş egyik sem, hanem tĂ©nyleg ahhoz kellenek csak, hogy jĂł hatással legyek másokra. És amĂg a tökĂ©letessĂ©gtõl messze vagyok, amĂg nem tudok valami valĂłban fontosat mutatni, addig nem is nagyon szeretnĂ©k elõtĂ©rbe kerĂĽlni. Amit pedig esetleg elĂ©rtem a "jĂłság" keresĂ©sĂ©ben, azt sem reklámozom, hiszen csak annyit van Ă©rtelme tálalni, amennyi már teljesen kĂ©sz Ă©s megszokott az Ă©n számomra is, aminek a termĂ©szetessĂ©gĂ©t is kĂ©pes vagyok sugallni.
<br><br>
Gyakran választanom kell az õszinteség és a jóság között. Néha az a fontosabb, hogy ne mutassak rossz példát, néha pedig az, hogy önmagamat adjam. Mivel ezek a fõ motivációim, ezért nekem mindig nagy nehézséget jelent összeegyeztetni a kettõt. Azt szeretném, ha egyszer majd nem kellene többé kompromisszumot keresnem a két szempont között, ha végre méltó lehetnék a saját spontán bizalmamra, hogy amit éppen teszek, az mindig elég jól eltalálja az optimumot.
<br>
<img src="http://www.iszolda.hu/pucros.jpg"> <br>
<h3>Gyakori kérdések: </h3>
<b>Kérdés:</b> Mi az a pucor?<br>
<b>Válasz:</b> Jah, hát az egy olyan szerv, ami úgy az ember köldöke körül helyezkedik el, és alapvetõen energiatárolásra szolgál:-))<br> <br>
<b>Kérdés:</b> Miért vagy ennyire barátságtalan? :-)))<br>
<b>Válasz:</b> (Ez persze vicc, senki se kĂ©rdezte mĂ©g, de tartok tõle, hogy sokan Ă©rezhetik Ăgy.) Mostanában gondolkodom rajta, mit lehetne csiszolni a stĂlusomon. IgazábĂłl nagyon szeretem az embereket, nemcsak a kedves-aranyos beszĂ©lgetõtársakat hanem a kellemetlenkedõ hozzászĂłlĂłkat is. Emiatt aztán nem is látok semmi rendkĂvĂĽlit abban, ha valakinek elkápráztat az egyĂ©nisĂ©ge, ha megmelengeti a szĂvemet a sok kicsi Ă©s nagy Ă©rzelmi töltĂ©s, ami a hozzászĂłlásokban ott mocorog. Ăšgyhogy nem is mondom. Pedig biztosan kellene nĂ©ha, ha másĂ©rt nem, hogy örömet szerezzek - de hát miĂ©rt Ă©ppen egyik vagy másik alkalommal, amikor igazság szerint állandĂłan ĂrhatnĂ©k ilyeneket? <br>
Aztán ott van az, hogy sokan megszĂłlĂtással kezdik a hozzászĂłlásaikat, meg elköszönnek a vĂ©gĂ©n, aláĂrják stb. Én meg nem, sõt, gyakran e-mailben is mellõzöm ezeket a kereteket. A második szemĂ©lyes nĂ©vmásokat sem kezdem nagybetĂ»vel... Biztosan ĂzlĂ©s dolga; nekem minden, ami formalitás, távolságtartĂłnak tĂ»nik. És a közvetlensĂ©get jobban szeretem :-))<br>
Gyakran törtĂ©nik, hogy mások hozzászĂłlásárĂłl eszembe jut egy szerintem Ă©rdekes dolog, amit aztán reagáláskĂ©nt beĂrok. Talán a faragatlan modorom miatt is, többször Ă©rtettĂ©k már Ăşgy, hogy vitatkozni akarok vagy helytelenĂtek vagy kötekszem, amikor ilyet csináltam. Most már kezdek tudatosan tartani ettõl a fajta fĂ©lreĂ©rtĂ©stõl, de mĂ©g nem találtam meg az ellenszerĂ©t.<br>
SzĂłval ez van. Már dolgozom az ĂĽgyön, de mĂ©g nincs meg a megoldás. AbbĂłl nem engedek, hogy a pozitĂv hozzáállás a legtermĂ©szetesebb dolog a világon, Ă©s nem tehetek Ăşgy, mintha rendkĂvĂĽli volna. Egyfolytában nem adhatom jelĂ©t, megkĂĽlönböztetni nincs mire föl... Talán megprĂłbálhatnám egy bizonyos gyakorisággal, vĂ©letlenszerĂ»en kifejezni... gondosan tompĂtva, nehogy valaki azt higgye, hogy "Ăşgy" akarok tõle valamit:-))) <br> <br>
<b>Kérdés:</b> Miért ilyen béna a honlapod? <br>
<b>Válasz:</b> Az tulajdonképpen egy roncstelep. Szerencsére senki sem sürget, hogy rendesen megcsináljam, és szerencsére mindig akad hasznosabb tennivalóm is ennél..<br>
<br><b>Kérdés:</b> Azért ez és ez a véleményed, álláspontod, mert buddhista vagy? <br>
<b>Válasz:</b> De nem ám! Inkább fordĂtva: amikor vĂ©letlenĂĽl megtudtam, hogy Buddhával egy hĂşron pendĂĽlĂĽnk, azonos a látásmĂłdunk, akkor ezzel csak rájöttem, hogy buddhista vagyok. 1999 tavaszán ismertem csak meg a buddhizmust, Ă©s szerencsĂ©re visszakereshetõk a korábbi hozzászĂłlásaim is. Igazán nincs törĂ©s a nĂ©zeteimben, inkább csak kaptam egy kifejezĂ©skĂ©szletet, hogy olyan dolgokrĂłl is beszĂ©ljek, amiket korábban nem tudtam kifejezni. VĂ©gĂĽl is a buddhizmus nem egyĂ©b, mint jĂłzan Ă©sz :-))<br>
Meg kell mondanom, hogy ez a kérdés túl gyakori. Vagy lehet, hogy én vagyok kicsit paranoiás ezzel kapcsolatban, de nagyon az az érzésem, hogy aki tud buddhista mivoltomról, az nem vesz igazán komolyan, nem gondolja, hogy lemarad bármirõl, ha nem próbál megérteni. Úgy értem, azt hiszik, hogy a könyvtárban úgyis ott van valamelyik buddhista könyvben, amit éppen mondok. Régebben érdekesek, talán néha izgalmasak is voltak a barátaim számára a saját gondolataim, most meg a fene tudja, de szerintem ma már inkább egy reménytelenül idegen kultúrát sejtenek mögötte.<br>
Szóval ezúton is hangsúlyoznám, hogy a látásmód ugyanaz maradt. A buddhizmusban nincsenek dogmák, amiket el kell fogadni, nem kell semmiben sem hinni. Én is megõriztem az egyéniségemet, nem vagyok szócsõ, nem vagyok szajkó, sem pedig papagáj, hanem csak a saját eredeti hülyeségeimet prezentálom. Ahol nem, ott ezt mindig egyértelmûvé teszem. <br>Csak hogy a copyright és a felelõsség is a helyén legyen :-))
<br> <br>
<b>Kérdés:</b> Miért vagy kopasz? <br>
<b>Válaszok:</b> <ul>
<li>Ăgy nagyobb az arcom, általában nem látszik egyszerre a közepe meg a vĂ©ge</li>
<li>jobban érvényesül a mimikám</li>
<li>közvetlenebb a kapcsolatom a külvilággal</li> <li>szeretem, ha olyannak látszom, amilyen valójában vagyok</li> <li>nem, a buddhizmushoz tudtommal semmi köze sincs (ennek sem:-)))</li> </ul> |
